Egy kert sosem csupán a növényekről szól. Ezt bizonyítja Krusinszkiné Bíró Bernadett nyíregyházi otthona is, ahol a 6000 négyzetméteres telek az elmúlt huszonöt évben valódi édenkertté alakult. A kertben minden ösvény egy-egy történetet mesél, a fák emlékeket őriznek, a tavak életet adnak, a madarak és kisállatok pedig újra és újra megtöltik élettel a teret.
Bernadett a Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva elmesélte, hogy számára a kert nemcsak hobbi, hanem menedék, amelyben egyszerre van jelen a nyugalom és a folyamatos változás. „Elysium – a lélek kertje” nem véletlenül kapta nevét: ez a hely ma is azt a célt szolgálja, hogy aki ide belép, feltöltődést, inspirációt és békességet találjon.
Mi inspirálta a névválasztást-miért éppen „Elysium-a lélek kertje”
A Elysium – a lélek kertje név, két forrásból fakadt.
Elysium, mert az ókori görök mitológiában ez volt az a hely, amely az örök béke és boldogság szigete volt. Ez a név szimbolizálja a nyugalmat és a szépséget, amit egyrészt már sikerült elérni a kertben, illetve ez a motiváció, hogy egy olyan helyet tudjak fenntartani, amely mindig is ezt a békességet fogja hordozni magában.
A Lélek kertje pedig azt hangsúlyozza, hogy ez a hely nem csak a növényekről, virágokról, fákról szól, hanem rólam is, hiszen tükrözi a lelkemet. Menedék, ahol megáll az idő, de folyamatosan virágzik benne a vágy, hogy szépet teremtsen. Nyugodt és szeszélyes, árnyékos és napfényes. Egy kert fenntartása nagyon sok sikerrel és kudarccal jár, vannak bizonyos dolgok, ezek közül a legfontosabb az időjárás, amiket nem tudok befolyásolni. Meg kell próbálni felvenni velük a harcot, vagy elfogadni a megváltoztathatatlant. Ilyen vagyok az életben is, küzdök, amíg bírok, de van, hogy bele kell törődnöm a megváltoztathatatlan dolgokba.
Emlékszel, mi volt az első növény, amit ide ültettél? Hogyan fejlődött azóta?
Amikor megvásároltuk ezt a hatalmas telket, és folyt az építkezés, minden csupa sár volt, és
teherautónyom. Borzasztó állapotok uralkodtak. Én akkor még nagyon fiatal voltam, 21 éves, mindig is bérházban éltem. A kert akkor még nem sokat jelentett nekem, csak az volt a vágyam, hogy megszabaduljunk attól az áldatlan állapottól és szép, egészséges, zöld pázsitunk legyen. A férjem volt az, aki már egyetemista korában is a debreceni botanikus kertbe járt lecsendesedni, már akkor imádta a növényeket.
A ma már „őskertnek” nevezhető első kertet a férjem elképzelései és tervei alapján egy kertépítész csapat hozta létre. Ekkor született meg a „szív alakú tó”, amely azóta már teljesen átépítésre került, és a hatalmas sziklakertünk.
Sajnos a kert kialakításában fák akkor még nem szerepeltek. Így mindig is olyan üres volt. Hiányzott belőle az élet. A környékünkön nagyon sok kertben láttam selyemakácot. Nagyon tetszett az esernyő formájú koronája. Egy kertszomszédunk, egy idős bácsi, aki sajnos azóta már nincsen közöttünk, selyemakácokat szaporított. Ha jól emlékszem 10 kis magoncot vásároltunk tőle. Az első általam ültetett növények ők voltak. Tapasztalat híján éveken keresztül küzdöttem velük, egyszerűen nem akartak megmaradni a kertben. A tízből kettő maradt életben, viszont ők a mi napig is gyönyörűek, több, mint húsz évesek. Hatalmas koronájuk, törzsük van, és nagyon szép árnyékot képeznek az alattuk élő kerti hortenziáknak és árnyékliliomoknak. Ez a két gyönyörű fa magában hordozza a szomszéd bácsi emlékét is.
Azt írtad, hogy itt „a természet a főszereplő”- hogyan valósul ez meg a kert kialakításában?
A kert átalakításának gondolata egy toszkán nyaralás alatt született meg bennem. Egy egyszerű, mégis gyönyörű agriturismo kertje inspirált: nem tökéletesre nyírt formákra vágytam, hanem egy olyan „bújkálós”, titkos kertre, amelyben az ember úgy érzi, mintha egy zöld oázisban járna. Olyan helyet akartam, ahol eltűnik a szomszéd és a kerítés, és a természet maga teremti meg a harmóniát minden árnyalatával, ahol megjelenik a zöld számtalan színe, és a növények egymás mellett, egymást kiegészítve magát a természetet hozzák létre.
Az első fák, bokrok kiválasztásánál nem terveket követtem, hanem az érzéseim vezettek: minden növényt azért vittem haza, mert valamilyen módon megszólítottak, hatottak rám. Így élhet itt békében együtt a mediterrán a trópusival, a hegyvidéki fenyő a Toszkánában élő Pinus pinaster, azaz tengerparti fenyővel.
Sosem tanultam kertészkedést, de időről-időre gazdagodtam új információkkal, és ma is sok inspirációt merítek a közismert kertészektől és kerttulajdonosoktól a közösségi médiában.
Milyen növényeket tartasz a kert „lelkének”?
A kert lelkét mindenféleképpen a fák adják. Azok közül is, a ma már közel 15 éves himalájai csüngő cédrus, mely az első, az „őskert” óriása, míg az atlasz cédrus a halastó őrzője.
Az atlasz cédrusnak van egy kis története: amikor cédrus vásárlásra adtuk a fejünket, a férjem választotta a himalájait én pedig az atlasz cédrushoz ragaszkodtam. A férjem azt mondta, hogy ne vegyük meg az atlasz cédrust, mert úgy néz ki, mint a „pecabot”. Valóban, akkor, 15 évvel ezelőtt egy nagyon kis vékonyka szárú, két vagy hám ágból álló fa volt ő, ma viszont a kert egyik kiemelkedő éke.
A kert lelkéhez tartoznak még a tavak, melyek párás klímát teremtenek, és az éltető vizet jelentik a hozzánk látogató állatoknak is.
Van olyan növény vagy részlet, amit különösen közel érzel magához?
Igen, a „hátsó” kertrész az, mely a maga angol stílusával nagyon közel áll a szívemhez. Itt éltek annak idején a kerttel megvásárolt gyümölcsfák, amelyek sajnos az idő múlásával megöregedtek, megbetegedtek és sajnos meghaltak.
Sokáig foglalkoztam állatmentéssel. A mentett kutyáim ezen a területen éltek. Az utolsó kutya, Gesztenye távozása után viszont úgy döntöttem, hogy nem viszek több kutyát haza, mert minden kutya elvesztésével a szívem egy-egy darabja is meghalt.
Mindig is nagy rajongója voltam Uliczki Dórának, „A titkos kert” tulajdonosának, akit megkértem, hogy segítsen papíron ezt a területet átalakítani. Dóra volt az, akinek a területen már meglévő növények nem jelentettek problémát, a kerttervbe szépen ők is bele lettek tervezve. Itt a térkővel rakott kerti úton kívül mindent én csináltam a család tagjainak közreműködésével. Sőt, be kell vallanom, jó pár dologban eltértem a tervtől is, mert a szívem így diktálta. De ezt annak idején Dórával is megbeszéltük, hogy ő ad egy ’vázlatot’, amit én majd a saját ízlésem alapján úgyis alakítani fogok.
Nem hiszem, hogy egyhamar befejezettként fogok tudni erre a területre tekinteni, mert mindig vannak ötleteim, mivel tudnám még szebbé, varázslatosabbá, titokzatosabbá tenni ezt a területet.
Gyakran említed posztjaidban a hajnali sétákat – miért különleges számodra ez a napszak a kertben?
A hajnal a kedvenc napszakom, főleg a kertben. Ilyenkor akkora nagy a csend, hogy csak a madarak énekét, a tó csobogását lehet hallani. A hajnal fényei semmihez sem foghatóak. A hajnal nekem mindig az új nap reményét, az újrakezdés érzését jelentette és jelenti.
Álmod, hogy látogatható legyen a kerted. Mit jelentene neked, ha mások is megismerhetnék és átélhetnék Elysium békéjét?
Igen, nagyon szeretném, hogy mások is láthassák a kertet. Bár nagyon sok szép látogatható kert van már most is hazánkban, mindegyik más és más. Nagyon sokat jelentene számomra, ha mások is felfedezhetnék Elysiumot. Hiszen 25 éve minden egyes fában, virágban és ösvényben ott van a szívem munkája.
Ha valaki ide belépne, és azt mondaná, hogy megnyugodott, feltöltődött, inspirálódott vagy egyszerűen boldogabb lett, már megérné az eddig munkám.
Ha egyetlen szóban kellene jellemezni Elysiumot, mi lenne az?
Menedék.
A Bernadett által is említett Uliczki Dóra Titkos kertjét bemutattuk már egy korábbi cikkünkben. Számos más gyönyörű kertbe bepillanthattunk már, így az erdélyi tanyára, ahol a természet diktálja a ritmust, a szigetszentmiklósi madárbarát oázisba, a rábaprodányi élet kertjébe és a trópusi hangulatú nyáregyházi kertbe is.
