Mozaik

Idős, vak, bántalmazott elefántoknak játszik a zongorista, az állatok reakciója pedig csodálatos

Sokszínű Vidék
Sokszínű Vidék

2018. 09. 01. 13:12

Korábban a témában:

Amikor Paul Barton először zongorázott elefántoknak, egy Plara névre hallgató idős, vak állat állt a legközelebb a hangszerhez. Ő egyike volt a thaiföldi Elephants World számos lakója közül, ahol beteg, bántalmazott és megmentett elefántokkal foglalkoznak, és ahol Barton önkéntesként tevékenykedik.

Épp füvet reggelizett, de amikor meghallotta a zenét, abbahagyta az étkezést, a fű kihullott a szájából és teljesen mozdulatlan maradt a dal végéig

– mesélte Barton az MNN megkeresésére.

A művész később visszatért a menedékhelyre a zongorájával, és hosszabb időt töltött el ott. Akkoriban nem sok látogatója volt a létesítménynek, ezért sok időt tölthetett az állatokkal kettesben.

Plara imádta a lassú klasszikus zenét, és minden alkalommal, amikor zongoráztam vagy fuvoláztam neki, megemelte az ormányát és ringatta, amíg abba nem hagytam.

Bartont rendkívül lesújtotta, amikor Plara elpusztult. Az állat korábbi tulajdonosai levágták az agyarait és eladták azokat, ami miatt az elefánt megfertőzödött. Hiába próbálták megmenteni őt az állatorvosok, már nem tudtak rajta segíteni.

Bámulatos intelligenciával és empátiával rendelkeznek az elefántok
Életüket megismerve, ezeket az állatokat csakis nemes jelzővel illethetjük.

A zongorista három hónapra érkezett Thaiföldre, hogy egy magániskolában zenét oktasson. Akkor ismerte meg Khwant, egy állatbarátot, aki később a felesége is lett, ezért úgy döntött, hogy ott marad. Ez már 22 éve történt.

Az alábbi videón Barton egy Lam Duan névre hallgató vak elefántnak játszik, aki még ma is a menhely egyik lakója.

Amikor Barton először hallotta az Elephants Worldről, többet akart tenni az állatokért annál, hogy meglátogatja őket.

Azon tűnődtem, hátha szeretik a lassú, klasszikus zenét ezek az öreg, megmentett elefántok, úgyhogy megérdeklődtem, hogy magammal vihetem-e a zongorámat, hogy játszhassak nekik. Erre engedélyt is kaptam.

Ezután Barton rendszeres vendég lett. Leült a zongoraszékre, és mindig más érzelmeket csalogatott elő az elefántokból.

Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor Beethoven Holdfény szonátáját játszottam Romsainak egy éjjelen. A gondozók őt mindig távol tartották az emberektől ereje és temperamentuma miatt. Különleges volt, hogy a Hold és a csillagok alatt zenélhettem neki. Úgy látszott, hogy hallgatja, és a reakcióiból ítélve kedvelte is a dalt.

Mint mesélte, pontosan tisztában volt vele, hogy az elefántbikák bármelyik pillanatban végezhetnek vele, de pont ezekből az állatokból váltotta ki a legtöbb érzelmet a zenéje, amely nyugodtá teszi őket.

Jégtáblákon zongorázott a sarkvidékért az olasz művész
A nem mindennapi koncertet filmre vették. Gyönyörűre sikerült!
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.