A mesék néha valóra válnak. Ez jutott eszembe a napokban, mikor Jakabfi Dáviddal beszélgettem.
A fiú, aki Kiskanizsáról fél tank benzinnel indult neki a nagyvilágnak, hogy segítsen a családján, mára Pattissier, azaz konyhacukrász, a modern cukrászat egyik kiemelkedő alakja hazánkban, aki több európai városban tartott már tanfolyamot és nyűgözött le mindenkit csodás tányérdesszertjeivel.
Ám eddig az elismerésig bizony nem volt kikövezve az út.
Szakácsként végeztem, de mivel nem volt tapasztalatom, nem tudtam elhelyezkedni, így a szakmámtól teljesen eltérő munkakörben mechanikai műszerészként dolgoztam egy lámpagyárban 4 évig. A válság azonban az én családomat is elérte, így úgy döntöttem kimegyek külföldre dolgozni, lesz ami lesz. Fél tank benzinnel és 20 euróval indultam útnak úgy, hogy semmi nyelvtudásom nem volt
– emlékszik vissza Dávid.
Az első munkahelyen mindössze 10 napot maradhatott, mert felvettek helyette egy német fiút, ám a 10 napi bér elég volt arra, hogy továbblépjen. Salzburgban kezdett mosogatni. Kemény szezon volt.
Volt, hogy -30 fokban sörpadokat pakoltam kesztyű nélkül, közvetlenül utána meg 50 fokos vízben mosogattam, mert behívott a főnök. Nem volt egyszerű munka fizikailag sem. Nagy tempó, embert próbáló körülmények, ez volt a jellemző. A következő szezonban Karintiába kerültem, itt már mint szakács dolgoztam. A főnökökre jellemző, hogy elvárják a tapasztalatot, odakerülve azonban se ők, se a kollégák nem szívesen adják át a tudásukat. Boldogulj magad, ezt várják el. Könnyen elvérzik, aki nem kitartó, aki nem szorgalmas.
Dávid szorgalmas volt, kitartott. A következő helyén hat szezont húzott le, ezalatt végigjárta a ranglétrát. Segédszakácsból felküzdötte magát a főszakács-helyettes pozícióig, miközben a nyelvtudását is csiszolta.
Ezen a munkahelyen szerette meg a desszertek világát is.
Az első tepsi bukta varázsolt el. Ahogy megkelt, amilyen finom volt, tetszett, hogy a vendégek szeretik. A fagyikelyhek díszítése, a pepecselés a gyümölcsdíszekkel, ezeket élveztem a legjobban. 3-4 féle torta volt a kínálatban, ezek elkészítése is rám maradt. Természetesen ezek a desszertek, legalábbis jó részük porból készült desszert volt, itt még nagyon hiányos volt a tudásom, de ez volt a kezdete számomra annak, ahol most tartok.
Dávid ezután döntött a váltás mellett, így a következő szezont Ehrwald Tirolban már cukrászként kezdte. A kellő tapasztalat hiányában ez az időszak nagyon nehéz volt.
Egy mesterszakácstól igyekezett megtanulni mindent, s mivel óriási hotel volt, egyéb tudnivalók is ragadtak rá.
2013-ban az egykori tiroli konyhafőnököm munkahelyet váltott, és az új helyére elhívott magával. Kért, hogy irányítsam én a cukrász részleget. Hitt bennem, azt gondolta, eljött az ideje, hogy végre megcsináljam, amire régóta vágytam. A 30-40 féle süti komoly felelősséget jelentett számomra, de boldogultam a feladattal, a főnökség pedig látta rajtam az akaratot, így minden támogatást megkaptam. Itt ismerkedtem meg a marcipánnal, állatfigurákat kezdtem alkotni belőlük: lovak, nyulak, teknősök, mindet elkészítettem, ami az eszembe jutott.
Mikor rossz idő volt, nem volt annyi vendég, ilyenkor Dávid állatokat alkotott.
Ekkoriban kezdett el versenyekre benevezni, egyebek között elkészítette a 220 cm-es 72 kg-os hatlapos ízű krokodilt, amivel országos ismertséget szerzett.
2016 telén kerültem Salzburgba, egy négycsillagos családi hotelbe, ahol már az első szezonomban rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, itt készült el az első könyvem is, aminek megírásában szintén nagyon sokat segítettek.
Időnként Dávid Európa nagyvárosaiban is oktat, megfordult már Svájcban, Olaszországban, Berlin után pedig most London a távlati terv, azonban a gyökereit egy percre sem felejti el. Budapesten is rendszeresen tart tanfolyamokat.
Nagykanizsán épült egy műhely, ahol szintén várja az érdeklődőket, a későbbiekben pedig azt tervezi, hogy egy boltot is nyit, ahol saját készítésű süteményeket árul majd.
Az első könyve sikere után készül a második könyv is.
Bár most még Ausztriában dolgozom az év egyik felében, az év másik felében már itthon oktatok. Az ajtóm mindenki számára nyitva áll, várom a fiatalokat, a tanulni vágyókat, mindazokat, akik valami mást keresnek. Hiszek a jó alapanyagban, a részletgazdag cukrászatban, abban, hogy egy sütemény lehet más. Várok mindenkit, akit érdekelnek a textúrák, a kísérletezés. Én ígérem, mindenben segítek nekik.
Dávid végigjárta az utat. Alulról küzdötte fel magát, a ranglétra legaljáról kezdte. Hiszi, hogy igazi sikereket az érhet el, aki kitartóan, keményen és alázattal képes tanulni és dolgozni.
Az ő példája a bizonyíték, hogy ez így igaz.
Kiemelt Kép: Balázs Ádám Fotó
