Már régóta ismerjük a városi előtetők páratlan képességét, hogy megtisztítsák a levegőt, emeljék a hangulatot vagy épp hűtsék a túlmelegedett városokat. De az eddig nem volt világos, hány fa is kell ez utóbbihoz, vagyis hogy a város hűvös maradjon egy éjszakán át, írja a Mother Nature Network.
Egy új tanulmányban a Wisconsin-Madison-i Egyetem kutatói arra jutottak, hogy ebben az esetben a 40 a mágikus szám. Amikor figyelembe vesszük a lombkorona azon képességét, hogy megkösse a hőt. Egy városi háztömb áthatolhatatlan felületét legalább 40% -osan kell az ott lévő fák ágainak és leveleinek beárnyékolniuk, hogy bármilyen hőmérséklet-különbség mutatkozzon.
Néhány fa talán elég ahhoz, hogy ne izzadjunk annyira, mintha a tűző napon lennénk, de az igazi, 3-4 fokkal hűvösebb hőmérséklethez legalább 40 százalékát ki kell tennie a fák mennyiségének a házakéhoz képest. Az ok egyszerű: a fák ugyanis párologtatnak, vízgőzöket képeznek, amikor abszorbeálják a szén-dioxidot, ami hozzájárul a hűtő hatásukhoz. Miközben leveleik a gázokat szívják fel, napközben vizet is párologtatnak, ami csökkenti a levegő hőmérsékletét, és megváltoztatja a levegő hőmérsékletének légszennyezettség kialakulására gyakorolt hatását is.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban vezető szerzőként Carly Ziter ír a fák hatásmechanizmusáról.
A “Navigálás a város hőszigetein át” elnevezésű kerékpáros kísérletsorozatában jól megfigyelték és dokumentálták a városi hőszigetek hatását: a jelenséget, amely szerint a város vidéki területei drasztikusan hidegebbek, mint az aszfaltterhelésű városi mag. De ahogy Ziter és munkatársai felfedezték, a hőmérsékletváltozás összetett kérdés, mivel a városi hőterületeken sokkal hűvösebb foltok is akadtak. Attól függően, hogy mennyi fa van azon a területen, ezek az egyedi mikroklímák esetleg még hűvösebbek lehetnek, mint a város egyszerű peremvidékei.
Tudtuk, hogy a városok melegebbek, mint a környező vidék, de arra jöttünk rá, hogy a hőmérséklet a városon belül is ugyanolyan nagy mértékben különbözhet
mondja Monica Turner, a Wisconsin-Madison-i Egyetem integratív biológia professzora és a tanulmány társszerzője.
“A melegebb nyári napokban a hőmérséklet elviselhetővé tétele fontos lehet azok számára, akik ott élnek és dolgoznak” – így a professzor asszony.
Tekintettel arra, hogy bár a városok hőkibocsátását gyakran megfigyelik a földhőmérsékletet mérő műholdak használatával, de nem a levegő hőmérsékletét, így a navigációs csapat úgy döntött, hogy lokális levegőhőmérséklet-mérések végzése szükséges ahhoz, hogy jobban megértsük a hőváltozásokat a fás-parkos és egyéb helyeken.
A talajhőmérséklet-mérések eredményei nem határozzák meg olyan mértékben az ember hőérzetét, mint a levegő hőmérséklete, amely közvetlenül hat ránk
– mondja Ziter.
Költségtakarékosságból Ziter egyetlen hordozható időjárásmérővel szerelte fel kerékpárját, és 2016 nyarán gyakran lehetett őt látni, amint egy mini időjárás-állomással a biciklijén kerekezett át a városon. Összességében tíz különböző városrészt szelt át különböző időszakokban. A kerékpár érzékelője megjelölte a helyet, és a levegő hőmérsékletét minden másodpercben leolvasta, miközben ötméterenként szolgáltatott új adatokat.
Összesen mintegy 7-800 km-et tekert Ziter Madison városban és vonzáskörzetében, miközben hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött össze, amit később kollégáival kielemeztek. Így jutottak el végül a 40%-os ideális ház-fa arány megállapításához, ami már a levegő hőmérsékletének csökkenésében is szerepet játszik.
A városoknak szükségük van a fák lombjaira
Ziter és csapata úgy véli, hogy a várostervezőknek és azoknak, akik képesek pozitív változást előidézni, összpontosítaniuk kell arra, hogy még több fával beültetett területet hozzanak létre. Különösen hasznos lehet ez ott, ahol viszonylag közel állnak a 40 százalékos lefedettségi küszöbhöz.
A 40% -ot meghaladó küszöbérték jóvoltából az ingatlanok értéke is növekedhet, és a fásított háztömbök kellemesebb lakókörnyezetet is biztosítanak.
Ugyanakkor Ziter azt is hangsúlyozza, hogy azokat a lakóövezeteket sem szabad elhanyagolni, ahol már elérték ezt az értéket, ahol pedig még messze állnak tőle, mindenképp támogatni kell, hogy megvalósíthassák a célt.
Fontos, hogy a faültetés során elkerüljük azt a politikát, miszerint csak azért ültetünk egy helyre még több fát, hogy felvigye az ingatlan árát.
Ziter azt is sürgeti, hogy a városok gondolkodjanak a parkokon túl is, és kezdjenek faültetési kampányokba azokon a helyeken is, ahol gyakran a leginkább szükségünk van rájuk: az utcán, ahol nap mint nap közlekedünk, ahol élünk, még akkor is, ha rövid távon nem látják egyesek ennek az előnyeit.
Ne hangoztassuk, hogy egyetlen fa elültetése nem számít semmit, mert nagyobb hatása lesz, ha egy fát ültetünk, és a szomszédunk is ültet egy fát, aztán az ő szomszédja is ültet egy fát és így tovább, mintha sztoikusan arra hivatkoznánk, hogy egyetlen fa elültetésével mi nem érhetünk el eredményt
– említette Ziter.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
