Biztosan láttunk már olyan kutyákat, akik boldogan kocogtak a gazdi mellett, tartva vele a lépést, de akadhatott olyan kutyus is, amelyik elhúzódva próbált levegőt venni, miközben a gazdája húzta maga után a pórázon. Előfordulhat, hogy a kutyakölykök vagy egyes kutyafajták nem is élvezik annyira a közös futást, mint az elsőre gondolnánk, sőt, akár halálos kimenetelű is lehet számukra az, írja a Dogtime.
Persze biztosan mindenki hallotta már a szlogent, hogy a kutyák elhízása ellen nagyon fontos, hogy minél többet mozogjon. A futás pedig segít abban, gondolhatnánk, hogy kedvencünk ilyetén módon egészséges maradjon. Igaz lehet az állítás egyes kutyák esetében, míg másoknál akár végzetes is lehet.
1. Fajtája válogatja
Számos olyan kutyafajta létezik, amelyeket kifejezetten hosszútávú futásra, munkavégzésre képesek, vagy direkt erre a célra tenyésztették őket. A huskyk és a malamutok képesek hatalmas távolságokat futva megtenni, zord körülmények között, szánt húzva. Az ausztrál juhászok hosszú napokat töltenek kint az állatokat terelgetve. Az agárokat versenyzésre tenyésztették. Egyértelmű, hogy egyes fajták jellegzetességei között a sebesség szerepel. míg másokéinál a kitartás.
Hosszabb távon jobban teljesítenek a német vizslák, a magyar vizslák, a labradorok, a már említett huskyk. Általánosságban elmondható, hogy a hosszú lábú, nagyobb testű kutyák könnyebben tartják a ritmust gazdáikkal a hosszútávfutás során.
Míg a pitbullok, a fáraókutyák, a beagle vagy a belga juhászkutya sprinterként, rövid távon teljesít jobban. Ezek a kutyák is képesek lehetnek a hosszabb kocogásra, ugyanakkor sokkal erőteljesebb felépítésűek, így komolyabb kihívást, másfajta játékot élveznek, nem elsősorban a gazdival futást.
A rövid, töpszli orrú vagy kis termetű kutyák nem alkalmasak a futásra. Ilyenek a különféle bulldogok, a boxerek, a shitzuk, a pincsifélék is.
Általában a kisebb vagy rövid lábú kutyák nehezebben tudják tartani a lépést az emberrel futás közben. Lehet, hogy rövidebb távra magunkkal vihetjük őket egy kis kocogásra, de különös figyelmet szenteljünk nekik közben. Ne akarjuk hosszútávfutónak kiképezni a tacskónkat vagy bármely arányosan rövid lábú kutyát. Ők nem alkalmasak erre.
2. Számít a kor
Azok a kutyák, amelyek túl fiatalok vagy túl öregek, hosszú ideig nem futhatnak anélkül, hogy ne lenne ennek negatív következménye rájuk. A fejlődésben lévő kölykök csontjai és ízületei deformálódhatnak, ha túl nagy megterhelésnek vannak kitéve. Az óriás fajták lassabban fejlődnek, mint kisebb társaik, így további időre van szükségük ahhoz, hogy eléggé fejlettek legyenek a kocogáshoz. A kölyköknek nyolc hónapos koruk előtt általában nem szabad hosszú távon futniuk. Ha nem tudjuk eldönteni, alkalmas-e a kutyánk ilyen tevékenységre, a legjobb, amit tehetünk, ha megkérdezzük róla az állatorvosunkat.
Az idősebb kutyák is problémásak lehetnek, hisz a fizikai aktivitás, a nagyobb megterhelés akár fizikai fájdalmat is okozhat már nekik. Az ízületi gyulladás fájdalmat okozhat például, amit a futás tovább fokozhat. De lehetnek akár szív- vagy légzőszervi betegségei is az állatnak, amelyek veszélyesek lehetnek. Rendszeres állatorvosi vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy kedvencünk fizikai állapotáról mindent tudjuk, hisz ez határozza meg elsődlegesen azt is, hogy kocoghat-e velünk.
3. Egészségi állapot
A kutya fajtájától függetlenül ez a legfontosabb szempont. Bármelyik fajta kutya lehet jó vagy rossz egészségi állapotban. A szív, a légzőszervek, az izom, a csont és az ízületek állapota meghatározó. Egyes fajták genetikailag hajlamosak valamilyen mozgásszervi vagy egyéb rendellenességre, a német juhászok gyakran szenvednek például csípődiszpláziában.
Továbbá ne feltételezzük, hogy mivel a kutya egészségesnek tűnik, akkor biztosan lefuthat jó néhány kilométert gond nélkül. A kutyának csakúgy, mint az embernek, hozzá kell szoknia a kitartást, fizikai állóképességet igénylő feladatokhoz. Apránként szoktassuk hozzá a futáshoz, és ne növeljük egyszerre csak heti maximum öt százalékkal a távot.
Ahogy az embereknek, a kutyáknak is kell a bemelegítés, különben ők is megsérülhetnek, túlterhelhetik az izmaikat. Kezdjük napi néhány percnyi sétával vagy lassú kocogással, és fokozatosan emeljük a tempót és a távolságot.
Semmiképp ne adjunk nagy adag élelmet a kutyának a fizikai megterhelés után vagy előtt közvetlenül, ez ugyanis gyomordilatációhoz vagy volvulus-szindrómához vezethet, gyomorcsavarodáshoz, gyomortáguláshoz. Ez akár életveszélyes is lehet, ha nem műtik meg azonnal.
A kutya hidratáltsága is nagyon fontos, tartson vízivó szüneteket többször, ne egyszerre adjunk neki sokat, hisz ez is okozhat puffadást vagy a fenti gyomorbántalmak valamelyikét.
4. Időjárási tényezők
Mindig figyelembe kell venni az időjárást, mielőtt a kutyával nekiindulunk futni. Bizonyos fajták, mint a szibériai huskyk, képesek a hidegben futni, míg mások, mint például az afrikai oroszlánkutya, jobban tolerálják a meleget.
Hideg időjárási kockázatok közé tartozik a hipotermia, a fagyás, a fagyálló-mérgezés és a sótól származó mancskárosodás. Szükséged lesz valamiféle mancsvédelemre. Ha a kutyafajta vastag bundával nem rendelkezik, vagyis természetes hideg elleni védelemmel, érdemes lehet beszerezni egy kutyakabátot.
A forró időjárási kockázatok közé tartozik a hőguta, a kiszáradás, a lábak károsodása az égő járdán vagy aszfalton. Gondoskodjunk kellő vízszünetről a járófelület melegségét pedig az ötmásodperces módszerrel teszteljük: tartsuk kézfejünket öt másodpercen keresztül a meleg felületen, így érezzük, ha túl forró a kutyánk tappancsának. Győződjünk meg arról is, hogy a kutyánk megfelelően szocializálódott, és képes kezelni az emberek és kutyák által okozott zavaró hatásokat.
Figyeljünk oda mindig a kutyánkra
Ha edzőtársat szeretnénk a kutyánk személyében, tekintsük is annak, és vele törődjünk futás közben. Ne hallgassunk zenét, ne telefonáljunk, hisz elkerülheti valami így a figyelmünket, ami mind számunkra, mind a kutyánk számára veszélyes lehet. Előfordulhat, hogy kutyánk nagyon liheg, kifulladt, vagy épp vízre lenne szüksége. Figyeljünk oda a jelzéseire minden egyes alkalommal.
A kocogás nagyszerű, szórakoztató közös tevékenység lehet, ami mind a kutyusnak, mind pedig a gazdinak élmény- és örömforrás, ha megfelelő előkészületekkel, és körültekintően tesszük. Ne mondjunk le erről a közös kalandról, de tartsuk szem előtt a fenti tanácsokat, mielőbb belevágunk.
Kiemelt kép: pixabay.com
