A magyar naptárakban három hivatalos Tamás-nap szerepel. Március 7. (Aquinói Szent Tamás régi egyházi ünnepnapja), december 21. (Tamás apostol régi egyházi emléknapja) és december 29. (Canterburyi Szent Tamás emléknapja).
Disznóvágás
Aki ezen a napon vágott hízót, a hájából megkapta a ,,tamáshájat”. A nép úgy tartotta ez a háj nem avasodik meg, ezért számos baj gyógyítására alkalmasnak tartották. Kelések, sebek, egyéb bőrbajok kezelésére használták. Nem csak a hájat fogták be gyógyításra, a disznó sózott vérével például a köszvényt kezelték, de használták tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve is.
Akadtak kivételek: a Mura vidékén azt hitték, hogy ezen a napon pont nem szabad disznót vágni, mert Tamás minden évben elviszi egy jószágát annak, aki disznót öl a neve napján. Helyette sokan mézet szenteltettek december 21-én, mivel az egész évben jónak tartották a baromfi betegségeinek gyógyítására.
Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.
Időjárás
A ledöfött disznó az időjárásjóslásban is szerepet kapott. A nagy disznómáj hideg, csikorgós karácsonyt ígért.
A Tamás napján leesett hónak is jelentése volt, a régiek ugyanis úgy tartották, ha december 21 reggelére hó borítja a tájat, boldog és békés lesz a karácsony.
Leányok jóslata
Hajadon lányokat érintő hiedelmek is kapcsolódtak Tamás napjához. December 20-án este a lányok jól tették, ha a vállukkal megrázták a kaput, ugyanis ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, akkor kérőre számíthattak. Az ugatás irányából még arra is következtettek, honnan érkezik majd életük párja. Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt rejtettek a párnájuk alá, még a jövendőbelijük személyét is megálmodhatták.
Kiemelt kép: Fortepan/KORENCHY LÁSZLÓ
