A tél a madarak számára megpróbáltatásokkal teli időszak. A táplálékszegény hónapok elől egyes fajok nemes egyszerűséggel elvonulnak, mások azonban ilyenkor is kitartanak élőhelyükön, és különböző stratégiákkal próbálják átvészelni a telet. Az áttelelő fajok közé tartoznak a harkályok is, tájékoztat Facebook oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Közülük néhányan, főként a fakopáncsok kóborolnak ilyenkor. A kis fakopáncs például gyakorta csatlakozik cinegecsapatokhoz, és a közép fakopáncs is ekkor tűnik fel a kertekben felállított madáretetőn.
A küllők (zöld és hamvas) és a fekete harkály legtöbbször télen is abban az erdőben marad, ahol korábban költött. Ezek a nagy testű harkályfajok – hogy a fagyos napokon is hozzájussanak rovartáplálékukhoz – előszeretettel bontják a holtfát. A lábon álló száraz faegyedek alatt felhalmozódott nagy mennyiségű forgács, és a földön fekvő, korhadó törzseken megjelenő vésésnyomok mind erre utalnak.
Főként a küllők, de időnként a fekete harkály is, egész évben fogyaszt hangyákat. Ám télen ezek a rovarok visszahúzódnak a bolyok mélyére, egyszerű keresgéléssel ilyenkor nem találhatók meg. Ugyanakkor a méretes „vésővel” megáldott madarak nem esnek kétségbe, és a nagyméretű hangyabolyok mélyén is képesek a telelő hangyák nyomára bukkanni.
Ha télen a fagyott hangyabolyok oldalában ökölnyi lyukakat találunk, akkor ezeknek a nagy testű harkályoknak a nyomaira bukkantunk. A nemzeti park munkatársának, Völgyi Sándornak ezúttal kameracsapda segítségével sikerült meglesni a hangyás harkályokat.
Fontos azonban tudni, hogy az ökológiai folyamatokban betöltött nélkülözhetetlen szerepük miatt a fészeképítő hangyafajok által épített hangyabolyok védettek.
