Télen-nyáron, holtodiglan-holtomiglan – így hangozhatna egy barkóscinege hűségesküje, hiszen e gyönyörű énekesek már az első költésük előtt párba állnak, és életük végéig, télen-nyáron együtt, költőhelyükön maradnak, gondoskodva utódaikról.
A költés pedig már elkezdődött – számolt be a Körös-Maros Nemzeti Park, megosztva a Kakasszéki-tavakon tapasztaltakat.
A barkóscinege monogám, éppen ebből az életmódból adódóan tavasszal nem kell a párválasztással foglalkoznia, így a tavaszi jó idők beköszöntével azonnal költésbe kezd. Rendszerint már március végén, április elején a tojásokon ülnek. Évente kétszer, háromszor is költenek, fészekaljuk 5-7 tojásból áll.
Ez a madárfaj kifejezetten a sűrű, nagyobb kiterjedésű nádasos, gyékényes területeket kedveli, a telet is ott tölti. A Kakasszéki-tavakon élő állomány mellett a nemzeti park Kis-Sárrét részterületén él még jelentős létszámú barkóscinege. Külsejére jellemző a kétalakúság, a hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, csőre két oldalán található barkója és az alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A tojónak nincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím.
– számol be róla a nemzeti park.
Különleges, hogy a madár alakja is az életmódjához idomult: rövid szárnya és hosszú faroktollai a sűrű nádasban való bujkáláshoz alkalmazkodtak. És ami az alakját illeti, még csak nem is cinege, hiszen a timáliafélék családjába tartozik. Szépsége és hangja is kiemelkedik a nádasok énekesmadarai közül – igaz, a címért többen is versenyben vannak.
Tavasztól őszig a nádasokban lakó rovarokat, pókokat, apró bogarakat fogyasztja, télen viszont növényekre vált, elsősorban a nádmagokat csipegeti. Hangja a csengettyűhöz hasonló, szépen csilingelő. Érdekesség, hogy a többi énekesmadártól eltérően nem tart területet, hanem csapatban mozog, főként a költési időszakon kívül.
mutatja be a madarat a park honlapja.
