Hamarosan újra megnyitja kapuit a parádi palócház, a tájegység egyik legfontosabb építészeti öröksége – írta meg a Heol.
A parádiak és a palócság legjelentősebb műemléke az 1770-es évek végén épült ház, amelyet a Mátra vidéki faépítkezés utolsó megmaradt emlékeként tartanak számon, s melynek első két sejtjét zsilipelt technikával építették.
A nádfedeles műemlék épület két évvel ezelőtt égett le. A múzeumként üzemelő parasztházat és a mellette lévő csűrt és egy melléképületet a helyi önkéntes tűzoltók éberségének köszönhetően sikerült a lángoktól időben megóvni.
Szerencsére a bútorzat, az összegyűjtött ruhák, használati tárgyak megmenekültek a tűztől, így azokat védett helyre szállították. A helyreállítás közel harmincmillió forintba került. Mudriczki József polgármestertől a Heol megtudta, hogy miután felmérték a ház és a mellette lévő csűr állapotát a szakemberek, igyekeztek az épen maradt farészeket megmenteni, konzerválni.
A jó idő beköszöntével már csak a falak meszelése maradt hátra, s a berendezési tárgyak is hamarosan visszakerülhetnek eredeti helyükre.
A tájház egy tipikus palóc nagycsalád XIX. század végi portáját és életmódját reprezentálja. A falu közepén álló, fából és kőből épült zsúptetős, háromsejtű ház régi parádi család tulajdona volt. A telek első részén, az udvaron lakóház, ólascsűr, hidasól és gémeskút áll. A háznak nevezett lakószobába a pitvaron keresztül juthatunk. A pitvar inkább tároló, mint lakóhelyiség, benne élelmiszert, egyéb házi eszközöket tartottak.
A „ház” a családi élet színtere, az egyetlen fűthető helyiség. A sarokban nagy, lapos kemence, körülötte edények, vízlóca. Itt főztek, étkeztek, a sarokpaddal övezett asztalnál. A kemencén aludtak az öregek és a gyerekek.
A pitvarból balra nyílik a fűtetlen hálókamra, ahol a nagycsalád nőtagjai aludtak. Szúnyoghálós ágyuk mellett, a rengőn a bölcső, az ácsolt és festett ládákban az asszonyok kelengyéje található. A férfiak az istállóban és a padláson aludtak: csak étkezni jártak a házba.
