A legtöbben akár napi szinten is fogyasztunk sajtot, megy a reggeli szendvicsünkbe, az ebédünk összetevői közé, a pogácsánk tetejére, az esti pohár borunk mellé. Ismerjük, de nem eléggé. Hiszen annyi fajta van belőle, hogy lehetetlenség végigkóstolni. Néhány érdekességgel segítünk az ismerkedésben!
Lányáról nevezte el az Anikó sajtot, az ország egykori kedvencét
A ma már felnőtt névadó annak idején dolgozott is a tejüzemben nyári munkán.
- A sajtkészítés 8-10 ezer évvel ezelőtt kezdődött a juhok háziasításával. Hogy honnan indult, azt nem tudni, szóba jöhet Európa, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és a Szahara is.
- Valószínűleg egy véletlennek köszönhető az első sajt. Akkoriban a levágott állatok gyomrát használták a tej tárolására. A tej viszont a gyomorban található alvasztóenzimnek (rennin) köszönhetően savóra és aludttejre bomlott.
- A Római Birodalomban lett igazán közkedvelt a sajt. A Kr. u. 284-től 305-ig uralkodó római Diocletianus császár már „hatósági árat” is bevezetett, számtalan sajtfajta árát maximalizálta.
- A 16. századi Angliában VIII. Henriknek viszont majdnem sikerült a sajtkészítést megszűntetnie. Le akarta rázni a pápai irányítást, szakított a katolikus egyházfővel, és hogy extra bevételhez jusson felszámolta a sajtot is készítő monostorokat, elkobozva azok vagyonát. Az angolok szerencséjére az elűzött barátok a helyi gazdák alkalmazásában kamatoztathatták a sajttal kapcsolatos tudásukat.
- Az egy főre jutó sajtfogyasztás Magyarországon 8 kg évente, míg a listavezető Franciaországban ez 22 kg.
- Több mint 4000 féle sajtot készítenek a világon.
- Egyes sajtok a gyártási folyamat során „maguktól” laktózmentessé válnak – az érzékenyek minden esetben nézzék meg a csomagoláson feltüntetett információkat ezzel kapcsolatban.
- Miért lyukas a sajt? A sajtban lipáz és proteáz nevű enzimek katalizálják a fehérjék és más hosszú molekulák bomlását. Az így keletkező kisebb, illékony molekulák fontos szerepet játszanak a sajt aromájában és illatában. Néha gáz is keletkezik, például ammónia vagy szén-dioxid. Ha a gáz nem jut ki a sajtból, akkor lyukak keletkeznek.
- A penészes sajtok bevonatát Penicillium ecsetpenész törzsek alkotják, melyeknek valamennyire a baktériumölő hatásuk is van, így megfázáskor jól jöhet egy kis camembert vagy roquefort evés is.
- Szardínia kedvenc csemegéje a „kukacos sajt”, a Casu Marzu, egy pecorino sajt, amibe hagyják, hogy a „sajtlegyek” petézzenek, majd az így keletkezett kukacok ebben élősködjenek picit. A lárvák a mozgásukkal felpuhítják az érlelt sajtot, ennek köszönhetően megváltozik a sajt íze és textúrája is, nagyon aromás, órákig tartó utóízről számolnak be a kóstolók.
- Az egerek valójában nem is szeretik annyira a sajtot, inkább a magvakat és gyümölcsöket, illetve azokat a csemegéket, amelyek több cukrot tartalmaznak
- A világ legdrágább sajtos szendvicse 28 millió dollárért (akkori áron 5,5 millió forintért) kelt el. Persze, nem egy hagyományos szendvicsről, illetve sajtról volt szó, a sajton megjelent Szűz Mária képe. Diana Duyser 1994-ben készített magának egy sajtos szendvicset, melybe beleharapva vette észre, hogy Szűz Mária tekint rá a sajtról. Abbahagyta az evést és eltette az szendvicset, majd pedig meghirdette az eBay-en. Néhány nap múlva az eBay törölte a hirdetését, mert nem akart közreműködni a viccként kínált „termék” értékesítésében. A licitálók viszont követelték vissza a szendvicset, az eladó is közölte, hogy nem poénnak szánta a dolgot, hanem meg akarta mutatni a világnak a látványt. Így újra felkerülhetett az aukciós felületre, ahol végül egy internetes kaszinó csapott le rá 28 ezer dollárért.
- 800 kiló sajtnak veszett nyoma a tengerben. 2005-ben a kanadai Quebecben a La Fromagerie Boivin sajtkészítő vállalkozás víz alá vitt 800 kilogramm sajtot, mert úgy gondolták, hogy így érlelve finomabb lesz. Nos, hogy így lenne-e, azt soha nem tudták meg, mert később a búvárok nem találták meg, még csúcstechnológiájú keresőberendezéseket bevetve sem. Egyébként nem is árusíthatták volna az ilyen módon készült sajtot, mert a törvények szerint az érlelődés különböző fázisaiban analizálni kell a sajt állapotát.
- Miért mondjuk fotózáskor, hogy sajt, vagyis „csíííz”? Ilyenkor az angol cheese szót kimondta mosolygóssá válik mindenki a képeken. A 19. század végéig szinte egyáltalán nem mosolyogtak az emberek a fotókon, aminek több oka is volt. Egyrészt az erkölcsök akkoriban nem engedték ezt a „féktelen vidámságot”, másrészt hosszú ideig tartott az exponálás, ami alatt végig mozdulatlannak kellett maradniuk a fotóalanyok, ez pedig csukott szájjal esélyesebb volt. Harmadrészt pedig a korabeli higiéniai állapotok miatt jobban is tették, ha nem mutogatták azokat a fogakat, amik a szájukban voltak. A századfordulón viszont a Kodaknak köszönhetően olcsó fényképezőgépek kerültek a piacra, melyek már mindenki számára elérhetők voltak, nem is igényeltek nagy szakértelmet. A cég a reklámjaiban egy vidám, hétköznapi tevékenységként hirdette a fényképezést, a fotózással kapcsolatos kézikönyvek pedig arra biztatták a fotósokat, hogy mosolygós képeket készítsenek az alanyaikról. Ekkor kezdett elterjedni a cheese kifejezés, ugyanis a benne lévő hangok kiejtésekor arc- és szájizmaink pontosan olyan mozgást végeznek, mintha mosolyra görbülne a szánk: a „cs” a fogakat és az állkapcsot rendezi el, az „í” pedig az ajkakat mozdítja a megfelelő irányba. A cheese szó első írásos említése a texasi Big Spring Herald napilap egy 1943-as cikkében fordult elő, melyben Joseph E. Davies tanácsolta a használatát. Itt elárulta, hogy ezt a tippet egy jelentős politikustól kapta, aki valószínűleg Theodore Roosevelt korábbi amerikai elnök lehetett.
