A megsemmisüléstől megmentett, három valódi, dupla bordára fűzött, vaknyomással gazdagon díszített festetlen, bőrkötésű, fatáblás szentírás a szolnoki ferences rendház könyvtárából került a szolnoki Damjanich János Múzeumba, túlélve az 1950-es évek borzalmait. Ekkor oszlatták fel ugyanis a szerzetesrendeket, és könyvtáraik nagy részét megsemmisítésre ítélték – közölte az intézmény.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A közelmúltban restaurált “Biblia Sacra. Antverpiae, 1583.” is a Szolnoki Papírgyár zúzdájából menekült meg.
A könyv kötése erősen megkopott, a sarkokon, a táblák élein és a sapkáknál megsérült, hiányos volt. A bőr barkarétege sok helyen lehorzsolódott, a bőrszerkezete felpuhult, az egyik kapocs nyelve hiányzott. A fatáblák sarkai lekoptak, letörtek. A nyílások felszakadtak, a könyvtestet csak a még ép bordák tartották a kötésben. A könyvtest papíranyaga jó megtartású, de rendkívül szennyezett volt. Néhány lap sérült, elszakadt. Az oromszegők hiányoztak
– írták a megtaláláskor tapasztalt állapotáról Facebook posztjukban.
Ezeket a sérüléseket sikerült orvosolni teljes restaurálással a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert pályázati összegből, amit a Damjanich János Múzeum egészített ki.
