Hügel Hajnalka néven született Budapesten, szegény családban. A négy elemi elvégzése után sikerült bekerülnie az Operaház balettiskolájába, ahol tehetségével hamarosan kiemelkedett, gyermekszerepekben léphetett fel. Egy gazdag mecénás révén a színimesterséget Rákosi Szidinél, az éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanulhatta.
Fiatalon közönségkedvenc lett
Pályafutását Hajnal Hajnalka néven kezdte 1912-ben a Népoperában, majd a Vígszínházban folytatta, de az ígéretek ellenére nem kapott jelentős szerepeket. Támogatója és későbbi férje, Halmos Géza miniszteri tanácsos segítségével megalkotta a Honthy Hanna művésznevet. A primadonna szerepekért Pozsonyba szerződött, ahol a közönség kedvence lett, majd egy évvel később már befutott színésznőként csillagászati összegért Debrecenben játszott.
Egy színpadon Fedák Sárival
Az első világháború után, huszonhét évesen visszatért Pestre. Szubrettként egy színpadon játszott Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban veszedelmes versenytársat látott, és ahol csak tudta, megkeserítette életét. A kíméletlen harcból Honthy került ki győztesen, szubrettből primadonna lett.
Bár később prózai színpadon is aratott sikereket, 1925-től elsősorban a Fővárosi Operettszínházban a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja volt. A második világháború kitörése után betegségre hivatkozva nem vállalt szerepeket, csak 1945 közepétől lépett újra színpadra.
Csárdáskirálynő 1600-szor
Túl az ötvenen, 1949-ben búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, túlzónak minősített anyagi igényei miatt nyugdíjazásának gondolata is felvetődött. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: javaslatára az 1952 végén bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet átigazító Békeffi István és Kellér Dezső főszereplővé léptette elő a Honthy által alakított, előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. A színésznő a “grande dame” szerepkörben megújult, és még huszonöt évig színpadon maradt.
Legnagyobb sikerét a szintén számára átírt Csárdáskirálynőben az ugyancsak főszereplővé előléptetett Cecíliaként aratta. A többször is felújított operettet nem lehetett levenni a műsorról, mintegy 1600 előadást ért meg.
Ragyogó színpadi jelenség volt
A primadonna szinte minden jelentős operett főszerepét eljátszotta. Fényes Szabolcs neki írta első zenés darabja, a Maya címszerepét, így a Magyar Rádió első színházi közvetítésében 1932-ben is az ő hangja csendült fel. Lajtai Lajostól jutalomjátékként kapta a Három tavasz című operettet, a háromgenerációs szerepben az életét játszhatta el. Lajtai az Én mamám című dalt is Honthynak írta.
Ragyogó színpadi jelenség volt, kiváló mesterségbeli tudással, színészi képességgel, játékával légkört teremtett, betöltötte a teret. Tökéletesen ismerte a színpadot és a közönséget, azt, hogy mikor kell bejönnie, hogyan kell a tapsot kiprovokálnia, a nézőket elvarázsolta, minden este egy szép és jó álomvilágba repítette. Bejárta Európát, telt házak előtt lépett fel operett-összeállításával Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Svédországban, de az Egyesült Államok és Kanada nagyvárosainak színpadán is láthatták.
Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre összpontosított, de ez magánéletére is kihatott, és mindhárom házassága tönkrement. Hetvenéves korában is énekórákra járt, és még nyolcvanévesen is fellépett, a jutalomjáték természetesen a Csárdáskirálynő Cecíliája volt. Utánozhatatlan marad, ahogy az édeskés mese és a keserű valóság hangulatai között egyensúlyozott, ahogy iróniával vagy néha öniróniával a darabból “kikacsintott”, megteremtve a harmóniát az álom és a valóság között.
A politikai hatalom támogatta a műfajt és őt is, mert feledtetni tudott, a közönség pedig esténként boldog volt és tombolt.
Filmben keveset szerepelt
1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, játszott a Déryné (1951), a Díszelőadás (1955) és a Bástyasétány ’74 című alkotásokban.
Honthy Hanna 85 évesen, 1978. december 30-án Budapesten hunyt el, síremléke a Farkasréti temetőben található.
1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, és ugyanebben az évben vehette át a Kossuth-díjat. 2018-ban Siófok városa posztumusz Kálmán Imre-emlékplakettel tüntette ki, 2019-ben Erzsébetváros – ahol gyerekkorában élt – díszpolgára lett. 2016-ban avatták fel egész alakos szobrát a Budapesti Operettszínházban, ahol minden évben átadják az emlékére 2017-ben alapított Honthy-díjat is.
