144 éve, 1879. március 14-én született Albert Einstein, a relativitáselmélet és a modern fizikai világkép megalkotója.
Beszélni csak későn tanult meg, így komolyan azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. A gimnáziumban csak a matematika érdekelte, végül eltanácsolták – a tudomány leghíresebb bukott tanulóját tanára így bocsátotta útjára:
Soha nem viszed semmire, Einstein.
Végül a Svájci Szabadalmi Hivatal előadója lett, s a tudományos világtól elzárva, papír és ceruza segítségével dolgozta ki korszakalkotó elméleteit.
1921-ben, immár tekintélyes berlini kutatóként megkapta a fizikai Nobel-díjat, de a közhiedelemmel szemben nem az akkoriban még vitatott relativitáselméletért – az indoklásban fényelektromos törvénye és elméleti fizikai munkássága szerepelt. Hiába ünnepelte azonban a tudományos világ, a német antiszemiták célkeresztjébe került, főként azután, hogy csatlakozott a cionista mozgalomhoz. (Életében a vallás alig játszott szerepet, de zsidóságát vállalta.) Hitler hatalomra jutásakor Kaliforniában tanított, s többé nem tért haza. 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot, haláláig a Princeton Egyetem professzora volt. 1955. április 18-án halt meg Princetonban.
1905-ben jelent meg négy cikke, amely alapjában változtatta meg az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai vannak. A harmadik kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc2), a negyedik szerint ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és a mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest – a speciális relativitáselmélet általánosította a newtoni mechanikát.
1913-ban dolgozta ki az általános relativitáselméletet. Eszerint a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen legyen is a mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, amelyet a tömeg jelenléte idéz elő. Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani, ami ugyan nem sikerült, de Heisenberg ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein ezt az elvet nem fogadta el, úgy vélte, hogy “Isten nem szerencsejátékos”.
Bár elméleteit nagyon kevesen értették, a közvélemény szemében ő lett “a” tudós. Einstein ráadásul megfelelt a szórakozott tudósról kialakult képnek is: kiválóan hegedült, és még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsin közlekedett, hóna alatt a hegedűvel.
Érdekességek Einsteinről
Einstein a szokásosnál jóval nagyobb fejjel született, az orvos győzködte a szülőket arról, hogy a teste majd „hozzánő” a fejéhez.
Négy éves koráig nem beszélt. Majd egy vacsoránál megszólalt: “Túl forró a leves.” Amikor arról megkérdezték, hogy eddig miért nem beszélt, azt felelte: “Idáig minden rendben volt.”
Ötévesen kapott édesapjától egy iránytűt, emiatt kezdte el érdekelni a tudomány.
Ötévesen kezdett el hegedülni is, melyben igen tehetséges volt, nagy szenvedélye maradt később is ez a hangszer.
16 éves korában lemondott német állampolgárságáról, mert ő inkább a „világpolgárrá” akart válni – és egyben elkerülni a hadkötelezettséget. 1901-ben viszont Svájc polgára lett, de hivatalosan nem volt semmilyen állampolgársága.
A Zürichi Műszaki Egyetem fizika szakán Einsteinnek csak egy női évfolyamtársa volt, az akkor még Magyarországhoz tartozó, vajdasági Titelen született Mileva Marić. aki a fizika és a matematika megszállottja volt, azonban miután 1898-ban egymásba szerettek Einsteinnel, a tanulás már nem ment olyan jól: megbukott a záróvizsgán. 1903-ban a lány szüleinek tiltakozása ellenére összeházasodtak össze. Amikor a házasság – igen hamar – tönkrement, az együttmaradás érdekében Einstein megfogalmazott egy szabálylistát. Elvárta, hogy Mileva a szobalánya legyen, ugyanakkor kikötötte, hogy a nő cserébe ne várjon tőle szeretetet vagy figyelmet.
Einstein első gyermeke házasságon kívül született 1902-ben. Mileva a szülővárosában hozta világra a gyermeket, akivel kapcsolatban nem teljesen egyértelmű, hogy meghalt csecsemőkorában vagy örökbe adták. Az azonban valószínű, hogy Einstein soha nem látta őt.
1919-ben elváltak Mileva Marićcsal, mert Einstein megcsalta őt az unokatestvérével. A váláskor Einstein felajánlotta feleségének a még meg sem nyert Nobel-díj teljes összegét.
Einstein szinte minden nap tükörtojást vagy rántottát reggelizett.
Utálta a hajvágást és zoknit hordani.
Imádott vitorlázni, de pocsék tengerész volt, úszni sem tudott.
Az első világháborút követően Németországban radikális diákok túszul ejtették a Berlini Egyetem rektorát és több professzorát. Einsteint és Max Bornt, a kvantummechanika-kutatás német származású úttörőjét kérték fel a túsztárgyalásra. Nem eredménytelenül: sikeresen megoldották kiélezett helyzetet.
1951-ben egy partiról ment hazafelé, mikor egy fotós odament hozzá és megkérte, hogy mosolyogjon egyet a fotó kedvéért. Einstein fáradt volt, így mosoly helyett nyelvet nyújtott. A fotós pedig kattintott…
1952-ben felkérte az izraeli kormány, hogy legyen Izrael második elnöke, de nemet mondott a kérésre.
Amikor két nappal a halála előtt kórházba került, az orvosok műtétet javasoltak, de Einstein elutasította. Úgy gondolta, hogy az élet mesterséges meghosszabbítása ízléstelen. 1955. április 18-án hunyt el.
Halála után egy orvos Dr. Thomas Harvey mindenképpen meg akarta vizsgálni Einstein agyát, így gyakorlatilag ellopta, vagyis a család tudta nélkül eltávolította. Az orvos ezután konzerválva egy befőttesüvegben tartotta azt évtizedeken keresztül. Ma a philadelphiai Mutter Múzeumban egyébként bárki megtekintheti.
Kimutatták, hogy Einstein agya összességében kisebb volt, mint az átlag, viszont a falcsonti (parietális) lebenyek a normálisnál 15%-kal szélesebbek voltak. Ezek a területek kapcsolódnak a matematikai képességekhez, valamint a térlátáshoz.
