Egyik napról a másikra eltűnt Szentes egyik “természetes méhlegelője” – kereste meg a portált egy felháborodott olvasónk.
Néhány napja írtunk Mészárosné Olga “felfedezéséről”, a tanárnő meseszép kék mezőre bukkant a Kurca-parti városban. Az állatvédő korábban is nyitott szemmelt járt, hiszen egy másik, hasonlóan mesés tájrészletre is ő hívta fel az emberek figyelmét, arról szintén tudósítottunk.
A katángos rész már a múlté, ezzel szembesült Olga, aki a reggeli kocogása közben csodálkozott rá a szomorú látványra.
Fel vagyok háborodva. Tegnapelőtt még ott fotóztam, beporzók ezrei voltak a szirmokon, rózsabogarak, katicák, lepkék, szitakötők és vadméhek, mára azonban kiégett terep az egész. Reggelente futni szoktam, és a Ligetből rá lehet látni erre a részre. Elsírtam magam! Brutális, ami ma Magyarországon a természetvédelemmel történik, minden szinten. És nagyon sok esetben tehetetlen az ember
– osztotta meg aggályait a természetvédő a Sokszínű vidékkel.
Ami sokaknak vadvirágos rét és méhlegelő, az Olga tapasztalata szerint az emberek többsége számára gazos, elhanyagolt terület. Az illetékesek legtöbbször engednek a “társadalmi nyomásnak”, és inkább lecsupaszítják a beporzók számára terített asztalként szolgáló vadvirágos területeket.
A szentesi pedagógus szerint azért vannak olyanok is, akik hozzá hasonlóan átérzik, mekkora a felelősségük a természet és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben. Mégis elkeseredett, hiszen gyakran egyfajta gúnyt, lenézést is érzett már a döntéshozók részéről.
Ránk civilekre hárul szinte minden. Mi érezzük annak felelősségét, hogy ténylegesen milyen bolygót hagyunk unokáinkra
-fogalmazott a természetvédő.
A cikkben szereplő fotókat Mészárosné Olga készítette.
