A Mórahalom közelében fekvő Nagyszéksósi Bivalyrezervátumot 2008-ban hozták létre azzal a céllal, hogy segítenek megtisztítani a nádtól a szikes tavat és környékét. Jelenleg közel másfélszáz állat él ezen a területen, akik jelenleg nem sok vizet találnak a tájban.
Továbbra is tombol az aszály országszerte, de az Alföldön különösen. Bodrogi Attila amatőr meteorológus, természetvédő döbbenetes drónvideót posztolt, melyen jól látszik, hogy szinte sivatagi tájjá változott a Homokhátság egyik különös szeglete.
Nem példa nélküli a tó vízvesztesége, korábban, még a nyolcvanas években kezdett kiszáradni, a nádas viszont egy időben túlburjánzott. A bivalyokat azért telepítették a területre, hogy rendben tartsák a környezetet, gátat szabjanak a túlburjánzó növényzetnek. A hatalmas testű bivalyok legelésükkel, taposásukkal és dagonyázásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket, nyílt vízfelületeket hoznak létre. A 100 hektáros szikes tó jelentős méretű vízfelülete elősegíti a területet korábban elhagyó madárvilág visszatérését.
Talán annyit érdemes megjegyezni, hogy a Nagyszéksós-tó is egy szikes tó, bár a kevésbé száraz és forró években nem szárad ki. Tehát nem teljesen olyan, mint például a kardoskúti Fehér-tó, amely a nyár második felére rendszerint kiszárad. Igaz, nincs több évtizedes megfigyelésem a területről
– mondta a természetvédő a Sokszínű vidéknek.
A Nagyszéksós-tó már 2022-ben, az aszály miatt teljesen kiszáradt, akkor el is kellett szállítani a bivalyokat. Jelenleg sem sokkal jobb a helyzet, szeptember első napjaiban alig van víz a mederben. Mindössze a csatornában hűthetik le magukat a hatalmas testű állatok.
A bivaly a Kárpát-medencébe minden valószínűség szerint már a népvándorlások során, mint igavonó állat került. Míg 1911-ben még 155 192 bivaly élt a Kárpát-medencében, addig a mai Magyarország területén 1935-ben már csak 7069 állatot számláltak. Napjainkban az országban körülbelül 1500 bivalyt tartanak számon, de országos szinten a tervszerű tenyésztésével nem foglalkoznak.
