Ez most ismét egy családi fejlesztésű étel, melyben a família szinte minden tagja benn van.
Az anya vegetáriánus, ő szállította a fészekbe a vegafasírtok receptjeit, a nagyleány, aki már a nagyvilágban repdes, ő egy vegán környezetvédő és szerető, modern hippi, a nagyfiunk 10 éves koráig tej és szója érzékeny volt, a második leány pedig közepes, elégséges lendülettel nyúl úgy általában a fasírtok után, ezért neki mindig kell némi új impulzus. Na igen, az apa pedig, e sorok írója a konyhafőnök, aki szentségel, mikor szétesik a forró olajban a legújabb kísérleti alany.
Így hát az évek során került néhány húsmentes fasírtszépség a családi receptkönyvbe, mely egy vasárnapi ebédnél is megállja a helyét.
Most egy olyan szereplőt mutatok be, aminek az alapja egy méltatlanul mellőzött, ősi gabonánk, a nagyon egészséges és laktató köles.
Nálunk már évek óta ez a húsmentes fasírt, ha szezonja van, akkor felváltja a cukkinifasírt, karfiolfasírt és készül még zöldségfasírt zabkása alappal is. Mondhatnám azt is mai divatos kifejezéssel, hogy „mindenmentes”, de ez tévedés, mert a „mindenmentes” az semmi, a semmi meg nincs, és mivel nem létező, elkészíthetetlen, ehetetlen is…
De most ne filozofálgassunk, lássuk a főszereplőt, a kölesfasírtot!
Hozzávalók:
- 200 gramm köles (ebből egy viszonylag nagy mennyiség fog kijönni)
- 3-4 evőkanál csicseriborsó liszt vagy falafelpor (ami ízesített csicseriborsó liszt és dara)
- egy kisebb répa
- kisebb fej lila vagy vöröshagyma
- egy gerezd fokhagyma
- só
- bors
- zsemlemorzsa vagy apróra őrölt kukoricadara
- sajt a közepébe, amennyiben tejféle kerülhet a fasírtba (nincs tejérzékeny vagy vegán az asztalnál)
Elkészítés:
Ez egy alaprecept természetesen, amit lehet még gazdagítani például medvehagymával, újhagymával, petrezselyemmel vagy más reszelt zöldségekkel, esetleg kukoricával.
A kölest feltesszük főni sós vízben, hasonlóan, mint a rizst, de a köles háromszoros vízmennyiséget is felvesz, ráadásul a végén még biztos önteni kell rá egy keveset, hogy nedvesebb közegbe tegyük bele a 3-4 kanál csicseriborsó lisztet vagy falafelport.
Ez utóbbi lényegében az előbbi, csak ízesített formában fűszerekkel, őrölt zöldségekkel. Beszerezhető már az áruházláncokban is, de érdemes bioboltban venni, egy tasakkal mi 3-4 étkezésre is sütünk belőle fasírtot. A lereszelt répát, a felaprított hagymát, átnyomott fokhagymát a csicseriborsó liszt előtt tesszük bele a kölesbe, elkeverjük és ha kell, némi vizet ilyenkor öntünk alá.
Figyelem, a kölest pépessé kell főzni! Kásás állagúvá. Mikor minden belevaló a helyén, lefedjük és hagyjuk kihűlni annyira, hogy langyos legyen, ne süsse meg a kezünket. Most el is kezdhetünk fasírtokat formázni belőle. Ha mindenki fogyaszt tejféléket a családban, akkor a gombócok közepébe nyomkodjunk sajtdarabkákat, isteni, ahogy felvágjuk és nyúlik a meleg sajt…
Mikor megvagyunk a fasírtokkal, kicsit lapítsuk meg őket, jobban, hatékonyabban lehet kisütni serpenyőben, ha nem kerekded formájú. És bizony érdemes megforgatni zsemlemorzsában is (ha gluténmenteset szeretnénk, akkor apróra őrölt kukoricapehelyből kiváló panírmorzsa készíthető).
A zsemlemorzsa ugyanis segít, hogy ne szaladjanak le a forró olajfürdőbe apró kölesdarabkák, amik aztán akkorát bírnak pukkanni, hogy még Bogáncs is odakapja a fejét a bejárati ajtónál.
Rizst szoktunk mellé főzni és savanyúsággal tálalunk még, de került már bele szendvicsbe is, amolyan vegaburger betétnek, isteni volt.
