A tegola egy olasz eredetű szó, ami cserepet jelent, és innen is kapta a nevét egy házi manufaktúra, a Tegolandia, melyet mi is bemutattunk korábban. Nagy Andrea a látszerész szakmát hagyta maga mögött, hogy párja segítségével az igazi szenvedélyének, a művészetnek élhessen.
Andrea már gyerekként is folyton rajzolt, festett, alkotott, majd a Tegolandiában mesebeli világokat készített tetőcserepekből, de mivel egyre több igény mutatkozott valós helyszínek elkészítésére is, elkezdte családi házak pontos mását megalkotni makettból a kerttel együtt.
A tegolák gondolatmenetén elindulva – melyeknek magját ugyebár régi magyar kúpcserepek alkotják, s így manifesztálódnak miniatűr világokká – egyre több igény mutatkozott valós helyszínek megörökítésére. Úgy éreztük, hogy az élethűbb megvalósítást már-már akadályozza a kúpcserép jelenléte, így fordultunk a makettek világa felé, ahol más jellegű anyagokból, de a nulláról építettük fel az adott épületeket
– mesélte Andrea.
Ezek az új technikák lehetővé tették, hogy a mesevilágot felváltsa a való világ, így idézve fel régi, szép emlékeket a megrendelők számára.
Ezzel együtt kezdtük el az aprócska bútorkák alkotását is, néha a makettek vagy épp tegolák belsejébe szánva, de önmagukban is, csak úgy emlékidéző apróság gyanánt.
Megtudtuk, hogy a makettek kizárólag rendelésre készülnek. Fotók és alaprajzok alapján dolgoznak a műhelyben, de persze az is előfordul, hogy képek nem állnak már rendelkezésre csak az elbeszélésekre, emlékekre hagyatkozhatnak.
Ilyenkor kicsit mi is részesei lehetünk ezeknek az emlékeknek, talán ezért is ennyire szívhez szólóak, szerethetőek ezek a kis műalkotások.
Az anyaghasználattal kapcsolatban Andrea elmondta, hogy a tegolák kapcsán az utóbbi négy éveben már sok mindenre rájöttek tapasztalati úton, bár az is igaz, hogy a makettek építéséhez modernebb anyagokra van szükség, de itt is próbálnak azért újrahasznosítani.
A műhelytitkokat inkább megtartanám magunknak, de az nem titok, hogy a makettjeink egyik fő alapanyaga az XPS, de hoztunk át a tegolatechnikából újrahasznosítható anyagokat is, mint a papír, tojástartó vagy a bambusz tányéralátét.
És mint minden kreatív munkához, ehhez is van pár kiforrott technika, mégis sokszor nehéz kitalálni, mit, miből készítsenek el, hogy ilyen piciben is élethű legyen a ház és a portája.
Nem mindegy, hogy mi az elvárt arányszám, amiben dolgozni kell, eddig 1:33 alá nem sikerült mennünk. Nagy segítségünkre van a 3D nyomtatási technológia, amit szintén tanulni kellett, de már a tervezés is egész jól megy a páromnak, így amit kézzel képtelenség mondjuk 1 centis méretben elkészíteni, azt elvégzi helyettünk a gép, de így is 90 százalékban a két kezünkre hagyatkozunk.
Andrea elmondta, hogy minden munkája kedves a számára, de legközelebb a szívéhez talán a „nagymama házak” állnak.
Megannyi emlék, családi fotók népesítik be ezeket az apróságokat, és amikor elérkezik az átadás pillanata, mindig sírás a vége. Ilyenkor érezzük igazán a munkánk értékét, amit nem lehet, és ezért nagyon nehéz pénzben kifejezni.
Andrea elmesélte azt is, hogy a makettházak mellett, már régóta tervben van a „booknook”, mely egy miniatűr világot rejtő könyvtámaszt jelent.
Remélem ebben az évben megvalósul. Illetve nagyon sokan kérték már, hogy tartsak workshoppot a témában, talán annak is eljön az ideje hamarosan. Festőpartikat szoktam tartani tavasztól őszig, és nagyon imádom, szóval ez a vonal sem kizárt.
Andreának öt éve már, hogy főállásban az alkotás tölti ki a napjait, amiért nagyon hálás a sorsnak.
Húsz év optikus szakmában töltött idő után léptem erre az útra. A festészet vezetett ide, meg is szereztem a festői szakképesítést, ám a Covid ideje alatt elragadott a kézműves bűvölet, így azóta a festésre kevesebb időm jut. Mondhatjuk úgy, hogy most ez a tevékenység számomra a kikapcsolódás, de a pihenéssel töltött idő alatt is folyton ég bennem az alkotói tűz, sőt álmomban jönnek a legjobb ötleteim
– mondta nevetve, majd gyorsan hozzá is tette, hogy nagyon reméli, hogy sokáig nem alszik ki még benne ez a tűz.
