A tojás az egyik legsokoldalúbb alapélelmiszerünk, amit fogyasztunk sütve, főzve, rántotta, tükörtojás vagy lágytojás formájában, keménytojásként salátákban, magában sajttal, felvágottakkal kenyér kíséretében. De nagyon fontos alapanyaga a főételeinknek akár húsokat panírozni, süteményekben, palacsintatésztákban vagy épp nokedlivel összekeverve friss fejessalátával.
A Központi Statisztikai Hivatal 2022-es adatai szerint Magyarországon az egy főre eső tojásfogyasztás 242 darab.
Sokáig hirdették a tojásról, hogy magas koleszterintartalma miatt növelheti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát, ezért csak mértékkel szabad fogyasztani. Ma már azonban tudjuk, hogy bár a tojásban valóban található koleszterin, ez nem befolyásolja jelentősen a vérzsírszintet. Emellett ugyan egy átlagos tojás nagyjából 4,6 gramm zsírt tartalmaz, annak csak alig a negyede telített, így még rendszeres fogyasztása sem emeli meg számottevően a koleszterinszintet – írta a Házipatika.
Ma már a táplálkozással foglalkozó szakemberek is az egészséges étrend egyik alapvető részének tartja a tojást. Ugyanis igen gazdag teljes értékű fehérjében, esszenciális aminosavakban, A-, B12-, D- és E-vitaminban, valamint folsavban, szelénben és kolinban is. Található benne továbbá lutein és zeaxantin is, amelyek segíthetnek felvenni a harcot az időskori szembetegségek kialakulásával szemben.
Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint napi egy tyúktojás fedezi a kisgyermekek napi A-vitamin szükségletének a 16-18 százalékát, a B12-vitamin 48-64 százalékát, míg a cinkszükséglet 11-25 százalékát. Ugyan ez a szám iskoláskorúaknál 12-16, 24-48, 14-18 százalék, míg a felnőtteknél 12-15, 24 és 15-20 százalék. A tojásban lévő aminosavak és fehérjék kombinációját tekintik az úgynevezett “arany standardnak”, melyhez a többi élelmiszer fehérjeösszetétele hasonlítható.
Egy tyúk évente átlagosan 200 és 325 tojást tojik, az átlagos tyúktojás egyébként 50-65 gramm, melynek 10%-a héj, 60%-a fehérje és 30%-a sárgája. És ha azt szeretnénk, hogy sokáig elálljon, akkor ne mossuk meg, mert a tudományos vélemény az, hogy a vegyszerekkel eltávolítjuk a tojás héját kívül burkoló vékony védőréteget, és így a héj pórusain keresztül bejuthatnak a kórokozók, a tojás pedig sokkal gyorsabban fog megromlani. Ha mégis ragaszkodunk a mosáshoz, azt csak közvetlenül a felhasználás előtt tegyük.
Pecsét a tojáson
Mivel egy sokoldalúan és gyakran használt élelmiszerről van szó, érdemes utána járni, hogy milyen típusú tojásokat tudunk vásárolni a piacon, üzletekben.
A Nébih tájékoztatása szerint az étkezési tojásokat és csomagolásukat – uniós és hazai jogszabályok előírásai alapján – a termelés helyén vagy a csomagoló központban kötelező jelölni. Mi viszont már több mint egy évtizede élünk falusi környezetben, ahol mindig pecsét nélküli tojáshoz tudunk hozzájutni. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a jelölési kötelezettségek nem vonatkoznak az 50-nél kevesebb tojótyúkot tartó termelőkre, azonban az értékesítés helyén ezen termelőknek is fel kell tüntetniük a nevet és a címet.
Nekünk pedig azért is nagy érték a jelöletlen tojás, mert szinte biztos, hogy a kistermelőtől vásárolt tojások szabadon tartott baromfitól származnak. Ez pedig azért lényeges, mert a szabad tartásban élő tyúkok a tápon kívül hozzájutnak rovarokhoz, puhatestűekhez és zöld növényi táplálékhoz is, így sokkal gazdagabb az a tápanyagmennyiség, ami a szervezetükbe kerül. A szabad tartást a tojáson az 1-es szám jelöli a számsor elején.
A alternatív — mélyalmos, istállós — tartást a 2-es szám jelöli, itt a tyúkok zárt térben élnek, de nem korlátozottak a mozgásban, almozott kaparótér áll a rendelkezésükre. Négyzetméterenként 9 tyúkot lehet így elhelyezni. A tyúk kapirgálhat, porfürdőzhet, és tojófészekben tojja le a tojásait.
A berendezett, kiscsoportos tartás a ketreces technológia, ahol a tyúkok összezárt elemek között (minimálisan 750 négyzetcentiméter) élnek, rendszerint egymás fölött elhelyezve. Ez a nagyüzemi tartás, amit a 3-as szám jelöl.
És van mindenek előtt a 0-ás jelölésű ökológiai tartási mód, lényegében itt “készül” a biotojás. Az ökológiai vagy más néven bio tartásmód legfőbb jellemzője, hogy az Európai Unió ökológiai tojástermelésre vonatkozó szigorú előírásaihoz igazodik. A tyúkok nincsenek ketrecbe zárva, mozgásterük az istálló területén belül és az azt övező füves legelőn korlátlan. Napközben a friss levegőn tartózkodnak, zöld növényi táplálékot vesznek magukhoz, kedvükre kapirgálnak. A tyúkok növényvédőszer-mentes, GMO-, adalék- és színezékmentes, állati eredetű fehérjét nem tartalmazó takarmányt kapnak, antibiotikumos kezelésben nem részesülnek. A tágas istállókban tiszta alommal bélelt tojófészkekbe rakják tojásaikat.
A tojások tálcáján további információkat is fel kell tüntetni, mint például a méretét, az eltarthatóságát, ami az előírások szerint a tojásrakástól számítva 28 nap.
A Tojásszövetség álláspontja szerint ugyanakkor általános tévhit, hogy a különböző tartási módok befolyásolják a tojás összetételét és annak táplálkozási értékét. Közleményükben megjegyzik, hogy a tojás minőségére a takarmányok minősége és a megfelelő összetétele hat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (pl. füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz, a szójaliszttől például pirosassá válik, a lenmag viszont barnássá változtatja.
E sorok írója azért él a gyanúperrel – ismerve a kapitalizmus természetét –, hogy a hazai tojásfogyasztás 52 százalékát kitevő nagyüzemi tartás során nem feltétlen a takarmány magas minősége, kukorica és zöldanyag tartalma az elsődleges szempont, mikor a cég éves büdzséjét tervezik. így mi azért maradunk a háztáji tojásnál és legalább heti 20 darab mindig el is fogy.
