Gémes Erika és férje, Csaba saját kezűleg valósította meg azt az álmot, ami már régóta motoszkált a fejükben: kiselejtezett boroshordókból készítettek különleges kerti bútorokat és egy mutatós virágtartót is.
Egyes ötletek évekig szunnyadnak, míg egyszer csak eljön az a pillanat, amikor testet ölthetnek. Így történt ez annál a házaspárnál is, akik régóta álmodoztak arról, hogy régi boroshordókból készítenek valami igazán különlegeset a kertjükbe. A terv viszont sokáig csak gondolat maradt – egészen addig, amíg a család egy váratlan ágon nem jutott hordókhoz.
A történet Villányban, a borvidék szívében kezdődött, amikor a házaspár legidősebb fia ott talált párra. A menyasszony családjában pedig akadt egy borász, akinek pincéjében néhány leselejtezett fahordó porosodott, amit hamarosan meg is kaptak.
Bortárolóból virágtartó
A virágtartó gondolata már régebben megszületett, de a kivitelezésre csak most nyílt lehetőség. A cél az volt, hogy ne csak egyszerűen kettévágják a hordót, hanem valami szokatlant és látványosat alkossanak. A megoldást végül egy két szintes virágtartó jelentette, amelynél a föld megtartását lambériával oldották meg. A vágás pontossága, a szimmetria és az arányok mind komoly kihívást jelentettek, de Csaba, a férj, aki igazi ezermester, sikeresen megbirkózott a feladattal.
Erika a festést vállalta, csónaklakkot használt a fa részekre, hogy megőrizze a hordó eredeti, kissé rusztikus jellegét, míg a fém pántokat fekete színnel emelte ki.
Két szék, egy asztal – és egy vendégház új élete
Amikor elkészült a virágtartó, Erika tréfásan megjegyezte, hogy milyen jópofa fotelek is lehetnének ezekből a hordókból. A férj erre csak annyit felelt: „Szóljatok Zotyáéknak, kellene még két hordó, mert a fotelekhez asztal is dukál!”
Az újabb hordók tavasszal meg is érkeztek, és elindult a következő projekt. A kettévágott hordókba belső vaspántokkal és OSB-lappal erősített ülőfelület került, hogy akár egy száz kilós felnőtt is bátran ráülhessen. A háttámla rögzítéséhez is trükköket kellett bevetni, mivel a vágás során eltávolított középső karikát újra vissza kellett szerelni.
Az asztal sem maradt ki a sorból: bár nagyon rossz állapotban volt, alapos csiszolással és erősítéssel új életre kelt. A végleges külsőnél szintén a rusztikus megjelenés dominált: csak a pántok kaptak festést, a fa természetes szépségét a lakk hagyta érvényesülni.
A saját varrott párnák tették teljessé a kényelmet
Az ülőgarnitúra utolsó simítása a kényelem jegyében történt. A feleség, aki varrónőként végzett, saját kezűleg varrta meg a székpárnákat is. Egy nagy tábla szivacsból pontosan méretre szabott, vastag, kényelmes párnák készültek, amelyek tökéletesen illeszkednek a hordófotelekhez.
A végeredmény a család vendégházának teraszán kapott helyet, ahol a férj még egy kis kerti konyhát is épített használt téglából. A bútorok és a tér minden eleme magán viseli az alkotók szeretetét és kézjegyét – és arról árulkodik, milyen sokat jelenthet, ha egy ötlet mellé elkötelezettség és kreativitás is társul.




A házaspár sándorfalvi háza és kertje is figyelemre méltó, ezeket egy korábbi cikkünkben mutattuk be.
Számos házi barkács-projektről beszámoltunk már, így például a fakorongokkal felöltöztetett erdei házról, a mozgáskorlátozott férfi járókeretes fűkaszájáról és a saját gyártású panelekből készített egyedi előszobafalról.

