Andrea és Attila a természetet nem leigázni és szabályozni akarja, hanem együtt áramolni, együtt alakulni vele és segíteni, hogy a kölcsönös boldogság legyen napjaik fontos része.
A királykák az ősz második felétől egyre gyakrabban tűnnek fel azokban a kertekben, ahol az örökzöld fák és bokrok sűrűjében a hideg idő beálltával is biztos táplálékot és védett rejteket találnak.