A Balaton a nyári szezon után is rejteget értéket és szépséget. Az őszi-téli szezon kiemelkedő fesztiválja a tihanyi gardália fesztivál, ahová november első hét végéjén is több tízezren látogattak ki.
Hagyományápolás, halszentelés
A hal Magyarországon a Balatonban tömegesen él, és mint ilyen komoly hagyománya, sőt rituáléja is kialakult a garda halászatának. Ennek lényege, hogy a halászokat magaslati pontokról irányították az őrszemek a halrajok felé, akik így sokszor több száz tonnát is kifoghattak. Innen kapta a hal a garda, azaz a “látott hal” nevet.
Ezt a hagyományt elevenítették fel és őrzik már 15 éve Tihanyban, amikor a Visszhang-dombon megmutatják a nagyközönségnek eleink szokásait. A halakat a bencés apátságban Korznerszky Richárd perjel a tradicionális halszentelésen áldotta meg, biztosítva ezzel, hogy a következő években is sikeres és bőséges legyen a garda halászata a Balatonon.
Senki sem maradt éhen
A 2016. november 4-6. között megrendezett garda fesztiválon sokan voltak kíváncsiak a hal tradicionális sütésére, a máglya meggyújtására. A parázson, nyárson megsütött hal illata elnyomta a szokásos fesztiváli édességek és egyéb finomságok összetéveszthetetlen illatát.
Idén nem volt kegyes az időjárás a programhoz, mert a viszonylagosan kellemes idő miatt a halak még nem álltak össze rajba, így nehezebb volt a fesztivál vendégeit ellátni. Ám senki nem maradt hal nélkül, a sütők előtt kígyózó sorok arról árulkodtak, hogy a Balaton partján a halsütés tudományát tökélyre fejlesztették.
Ahogy az elmúlt években, úgy idén is volt díszvendége a fesztiválnak. Most Várpalotát látták vendégül. Bemutatkozott a várpalotai értéktár, melynek tárlatát Campanari-Talabér Mária, Várpalota polgármestere és Tósoki Imre, Tihany polgármestere közösen ajánlotta a látogatók figyelmébe.
Borlovagokat is avattak
S mivel a balatoni rendezvény nem múlhat el a balatoni borok népszerűsítése nélkül, így a magyar borrendek is képviseltették magukat, kiegészülve a bajorországi vendégekkel. Jó alkalom volt ez új borlovagok avatására is, akik természetesen az összes próbának tökéletesen megfeleltek.
A rendezvény fő célja a kulturált bor és halfogyasztás népszerűsítése, ami a jól szervezett és testnek, léleknek egyaránt táplálékot nyújtó három nap alatt kiválóan sikerült.
S hogy Olvasóink is kedvet kapjanak látott halat tenni a család asztalára, néhány jó tanácsot és receptet is hoztunk a tihanyi percek segítségével:
1. A halat megtisztítjuk, majd gerince mentén 77-szer beirdaljuk.
2. A halat orgonavesszőből faragott nyársra húzzuk, majd sózzuk és paprikás lisztbe – vagy csak paprikába forgatjuk.
3. Miután a szőlőrőzséből rakott tűz már leégett, annak parazsa felett a halat megsütjük. Sütés közben természetesen forgatjuk, a színéből látható, mikor merre kell fordítani.
4. Ha már jónak tűnik a hal, akkor egy tűvel megszúrva ellenőrizzük. Ha a tű könnyedén bemegy, és kifelé húzáskor a hal bőre nem tapad a tűhöz, azaz nem húzza magával a tűt, akkor már tényleg jó a hal.
5. Ezután a halat fokhagymás zsírpapírba csomagoljuk, majd így betakarjuk konyharuhával. (A fokhagyma és/vagy a zsírpapír elhagyható, régen sokszor csak a kabátba burkolták be a halat.) Így a saját gőzétől puhul vissza a hal, miközben kihűl. Ha már csupán picit langyos, de semmiképp nem meleg, akkor van készen, akkor éri el a tökéletes ízét, és válik fogyaszthatóvá.
Címfotó: Sokszínű Vidék
