A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei, a Mezőtúr belterületén már egy évtizede ismert magyar földikutya (Nannospalax hungaricus) populáció felmérését végezték március elején. A munka elsődleges célja e rejtett életmódot folytató, fokozottan veszélyeztetett rágcsáló helyi állománynagyságának, valamint az egyedek aktivitásának és eloszlásának megfigyelése volt, olvasható a park honlapján.
A terepi tapasztalatok megerősítették a faj jelenlétét mindkét ismert élőhelyen, sőt újabb, eddig nem ismert helyszíneken sikerült kimutatni a magyar földikutya jelenlétét. Mindezek ennek ellenére továbbra sincs szó az állomány erősödéséről, hanem inkább a faj lokális természetvédelmi helyzetének romlását és a veszélyeztetettség fokozódását dokumentálták.
A zömmel holyvaalkatúak, sutabogarak és trágyatúrók komplexumát alkotó fajok olyan szorosan kötődnek a rágcsálókhoz, hogy önállóan nem is létezhetnek. A trágyatúrók az ürge vagy földikutya ürülékét dolgozzák fel, és az ivadékaikat is a gazda járataiban nevelik fel.
A bogarak a gazdaállat járatát legfeljebb rajzás idején hagyják el, és ilyenkor rövid időre a felszínen is megfigyelhetők, sőt egyes megfigyelések szerint a juhtrágyát is felkeresik. Ez a nagyon ritka délkelet-európai elterjedésű bogár valószínűleg a Tiszántúlon éri el areájának nyugati határát. Az eddigi ismeretek szerint nálunk a földikutya és ürge járataiban él.
A térség ürgepopulációnak felmérése során eddig még nem mutattuk ki, jóllehet ismert egy hasonló életmódú, bár jóval gyakoribb rokona, az ürgevendég trágyatúró (Onthophagus vitulus).
Kiemelt kép: Orcsik Tibor, HNPI
