Hazánk jócskán bővelkedik kristálytiszta vizű forrásokban. Hivatalosan 6505 vízfakadást tartanak nyilván, nagy részük védett természeti területen található, esetleg turistautak mentén, városok, falvak környékén – mint arról korábban már részletesebben is írtunk. Néhányuknak neve is van, mások csak csordogálnak. Ám az ország szinte minden táján találni olyan forrásokat, szentként tisztelt kutakat, amelynek vízéhez csodás legendák fűződnek, és turisták ezrei csak azért keresik fel, hogy néhány kortyot ihassanak belőlük.
Három olyan kutat mutatunk most be Vas megyéből – amelyekhez csodás gyógyulások és legendák köthetőek, és – egy-egy kánikulamentes napon – remek túracélpontok lehetnek.
1. A gencsapáti Fájdalmas Szűzanya Szent-kút
A falu Vas megyében, Szombathelytől alig pár kilométerre északnyugatra, a Gyöngyös patak keleti oldalán terül el. Gencs határában, egy domb aljában, ahol a szőlőbirtokok is kezdődnek, emberemlékezet óta tudnak erről a forrásról. Hűsítő vizét előszeretettel isszák, nem csak a falubeliek, hanem Szombathelyről is többen rendszeresen kijárnak ide, és hazaviszik a falikútból nyerhető kristálytiszta vizet.
Télen a domboldalban szánkózni is lehet, az év többi hónapjában pedig remek kirándulóhely. A gencsapáti Szentkút – mint a turisztikai útvonalak helyi csomópontja – része a Szent Márton európai tematikus útnak, és a Mária útnak (Közép-Európán átívelő zarándokút) egyaránt, és része a Gyöngyös völgye (Szombathely-Kőszeg) gyalogos túraútvonalnak is.
Írott emlékezete a forrásnak onnan kezdődik, hogy 1756-ban gróf Batthyány József pozsonyi prépost egyházlátogatáson járt Gencsapátiban. Az egyházmegyei leírások szerint a látogatás alkalmával felvett jegyzőkönyv is részletesen beszél a Szentkútról:
a gencsi határ nyugati részén, egy domb oldalán bővizű forrás található. Török Mihály és neje László Katalin hálából kápolnát építtettek a forrás fölé, annak emlékére, hogy világtalan gyermekük szemei a forrás vízében történt mosás következtében megnyíltak. A kápolnát a fájdalmas Szűz Mária tiszteletére szentelték fel.
A kápolna mellé hamarosan egy három keresztfából álló kálváriát és egy remetelakot is építettek. A remetelakban egy Krajczár Ferenc nevű csehországi remete lakott. Ellátásáról a falu gondoskodott, ő pedig mindezért a forrást, a kápolnát, a kálváriát és környékét gondozta. Időközben a remete meghalt és a remetelak is megsemmisült.
A romos állapotban lévő kápolnát 1730-ben Geröl István jobbágy újjáépítette. 1906-ban pedig a kápolna köré 14 kisebb stációs kápolna épült, Jézus szenvedésének egyes jeleneteit ábrázoló szoborcsoportokkal. Legutóbb pár éve, 2015-ben felújították a gencsi Kálváriát.
2. A vasvári szent kút
A város északi részén egy bükkös erdős részben található az a szent forrás, ahol a feljegyzések szerint 1860-ban mosakodott meg egy megvakult huszár, Horváth Ferenc, aki visszanyerte szeme világát.
Hálából kápolnát építtetett ide, és egy ideig maga is remete lett. A huszárkapitányt a helyiek később Szent Ferencnek nevezték el. Később ugyan megházasodott, de élete végéig gondját viselte a Szentkútnak és a zarándokoknak. Horváth Ferenc példája nyomán a szentkúti forrás vizéről úgy tartották, meggyógyítja a szembetegeket. Ezért is indult el a forráshoz a búcsújárás, ma is sok ezer zarándok keresi fel.
A vasvári forrás keletkezéstörténetének saját legendája is van, eszerint:
A török elől menekülő domonkos szerzetesek a város melletti erdőben, egy öreg fa odvában rejtették el kedves Mária-képüket. A török idők után visszatérve a fát ugyan megtalálták, de kép nem volt benne. Miután kivágták a fát, helyén forrás fakadt, melynek vizében látni vélték Mária képét. A hagyomány szerint a zarándokok azért jönnek a Szentkúthoz, hogy a forrás vizében meglássák Máriát.
A 19. század végétől már olyannyira népszerű búcsújáró hely lett Vasvár, hogy két búcsúnapot is tartottak (a „Nagyboldgogasszony” augusztusban, és szeptemberben a „Mária nevenapi). A búcsú szerves része a körmenet, amely Nagyasszonykor a domonkos templomtól a temetői templomhoz vonul, Mária napján pedig a domonkos templomtól indulva és oda érkezve a belvárost kerüli meg.
Újabb eredetű szokás a szeptemberi búcsú előestéjén a Szentkúthoz vezetett gyertyás körmenet. A búcsú hagyományos elemei továbbá a virrasztás (a búcsúsok a búcsú előestéjét a templomban töltik), a “mosdatás” (az első búcsúsokat az idősebbek “megmosdatták,” mintegy újra megkeresztelték a Szentkú vizében) és a “kútba nézés” (a búcsúsok belenéznek a Szentút vizébe, hogy meglássák Máriát). A Szentkút vizét a búcsúsuk kis bugyigakorsókban, ún. “szentkúti korsókban” vitték haza az otthon maradottak számára
– olvashatjuk a Vas megyei Értéktárban.
Vasvár főterén van egy másik „forrás”, a Mária éneket zenélő ivókút.
3. A celldömölki Mária-kút
Magyarország jegyzett szentkútjainak térképén a celldömölki Mária-kutat hiába keressük, nem találjuk, pedig a helyet évszázadok óta közkedvelt Mária-zarándokhelyként tartják számon.
Történetéről röviden annyit, hogy Kemenesalja kialudt tűzhányó hegyének, a Ság-hegynek északkeleti tövében alapították az Árpád-háziak korában, Szűz Mária tiszteletére a dömölki bencés apátságot: feltételezhetően II. Béla alapíthatta.) Már az ősi templom is nagy búcsújáró hellyé vált, ahová nem kis számban sereglettek a vidék Mária-tisztelői. A klastromot a törökök elpusztították, a templom kegyszobrát pedig egy bencés szerzetes titkon magához vette, és a csallóközi Dénesd templomába menekítette – ami azóta is ott található.
A dömölki apátság újjáélesztése, a kiscelli búcsújáróhely megalapozása a csehországi Koptik Odó nevéhez fűződik, akit 1739-ben neveztek ki dömölki apáttá. Máriazellből magával hozta az ottani kegyszobor hiteles másolatát, mely számára az ősi monostor-templomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát, és abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna és a földbe vájt remetekunyhó mellett egy ásványkutat is ásatott. A kútról szóló leírások így szólnak:
munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó kőműves fejére, megsértette a „nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját, és a kőműves mégis meggyógyult”. A következő években – a kútásó csodás gyógyulásának hírére – zarándokok ezrei érkeztek a kegyszobornak otthont adó fakápolnához, ahol további gyógyulások és imameghallgatások történtek. Gróf Zichy Ferencz győri püspök 1745-ben kihirdetett határozatában a szobrot „kegyelminek és csudatevőnek” nyilvánította.
Miután a Koptik által Máriazellből hozott kegyszobrot hivatalosan is csodatevőnek ismerték el, az 1740-es évektől hatalmas méreteket öltött Celldömölkön a búcsújárás, némely évben ötvenezer zarándoknál is több járult a csodatevő helyre. Ennek hatására Koptik új templomot is építtetett, máriazelli mintára. 1748 őszén már állt is az új barokk templom, benne a kápolna a kegyszobor számára. Celldömölk mind a mai napig Gencsapátihoz hasonlóan szintén része a Máriazelltől Csíksomlyóig tartó, több mint 1400 kilométeres Mária Útnak.
Címlapfotó: Pais-H Szilvia
