Január a rejtőzködő kuvikok hónapja

A kuvik rendszeres költőfaj a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. Leggyakrabban az épületek tetőterének üregeiben költ, s mivel az év nagy részében csendben van, így sokszor nem is tudunk róla, hogy beköltözött a házunkba. Télen, a költési időszak kezdetén azonban gyakran hallhatjuk hangos kuvikolását, írja honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.

Kifejezetten keresik az emberi településeket, mert leginkább ott találnak olyan helyet, ahol költeni tudnak. Fészket nem építenek, hanem az elhagyott épületek vagy istállók, ólak tetőterének üregeibe költöznek be. Ott az aljzatban tenyérnyi mélyedést kapar, abba rakja 5-7, pingponglabda nagyságú tojását.

Kuvik

Tömzsi, nagy fejű, hosszú lábú, döntően barnásszürke tollazatú madár, fehér pöttyök és csíkozások tarkítják. Leggyakrabban az alföldi tanyás térségekben kerülhet a szemünk elé a padlásokon, állattartó épületek tetőterében ez a bagolyféle. A mezőgazdaság átalakulása, a tanyák csökkenése, az állattartás visszaszorulása miatt élőhelye szűkül. A zárt erdőket elkerüli, de kedveli az ember alkotta vidéki környezetet. Évente egyszer költ, de annak sikertelensége esetén pótköltésbe kezdhet. Általában 3-5 tojást rak, fészket nem épít. A hím csak a táplálék megszerzésében segíti a tojót a költés során. Monogám madár: a párjával marad annak élete végéig.

A többi bagolyhoz hasonlóan éjszakai életmódot folytatnak, nappal rejtőzködnek, de a napfényes téli napokon előbújnak, és előszeretettel elüldögélnek a fűtött kéményeken vagy a tetőgerincen.

Az év legnagyobb részében csendesek, de december végén, január elején a hímek már elkezdik a területfoglalást. Ilyenkor hangosan kiabálnak, azaz kuvikolnak, hogy felhívják magukra a tojók figyelmét. Ha párra találnak, elhallgatnak.
A települések belterületén nagyon sok háziegeret elfogyasztanak, a külterületeken kisebb rágcsálókra vadásznak. Ha nagyon vastag a hótakaró, akkor apró énekeseket is megfoghatnak.

Kiemelt kép: Pixabay