Tiszafüred közigazgatási területén, a településtől néhány kilométerre távolabb, a Hortobágy kapujában áll a 300 éves Patkós Csárda, melynek történetét Szundi Balázs tulajdonos és lánya, Anett – a csárda vezetője – a mai napig kutatja, írta az I love Tisza-tó.
A Patkós Csárda a Tisza-tó környékének egyik legrégebbi vendéglátó egysége. Szundi Balázs éppen harminc éve vásárolta meg a csárdát, tavaly adta át lányának és az ő párjának, Gábornak, hogy együtt öregbítsék tovább a nehéz és kitartó munkával kiérdemelt hírnevet.
A csárda nemcsak kívülről hívogató, hanem belülről is. A hideg, téli napokon hangulatos búbos kemence melengeti a vendégeket, míg nyáron a kellemes hűvöst adó vastag falak és a parányi ablakok próbálják kint tartani a forróságot.
A 2020-ban épített faszerkezetű terasz alatt a korábbi gémeskút is fellelhető – igaz kútgém nélkül, de megőrizték az utókornak. A belső térben egy óriási Rózsa Sándor festmény is látható a falon.
Akkor nem itt a mai helyén állt, hanem néhány tíz méterrel észak felé, a megyehatáron. A betyárok nagy örömére, hiszen a pandúrok csak a megyehatárig üldözhették őket, így megfelelő portyázóhely lehetett.
A Patkóst, az Erdélyből érkező, úgynevezett „sóút” mellé építették, hogy a kor legforgalmasabb útja mellett hírt átadó és pihenőhelyként szolgáljon az utazóknak.
Az elnevezés történetét még nem tudták pontosan kideríteni, de annyi biztos, hogy mellette egy ugyanazt a nevet viselő tanya is működött évtizedeken át.
Csak tippelni tudunk az elnevezést illetően. Talán lovakat patkoltak itt a hosszú utak során és azért kaphatta ezt a nevet, vagy az építtető, esetlegesen az itt élő tanyatulajdonos neve lehetett ez
– mondta a portálnak Szundi Balázs.
A 300 éves csárdát vélhetően a hortobágyi és a környékbéli betyárok is látogathatták, akik a sóúton haladóknak és a környéken élőknek okoztak bosszúságot. A Hortobágy területén portyázott az egyik leghíresebb alföldi betyár: Angyal Bandi (1760-1806), aki nemesi felmenőkkel rendelkezett, ám mégis a betyáréletet választotta és rendszeresen kergette szét a karcagi és a mezőtúri állatvásárokat.
A Patkós Csárda az elmúlt 300 év során nemcsak étteremként és pihenőhelyként funkcionált: szatócsboltként, gabonaátvevőként, majd vegyes- és hentesboltként is működött. Történetét a Szundi család kezdte újraírni, amióta harminc éve a tulajdonukban van.
