Amikor nemzeti parkról beszélünk, szinte egy emberként gondol mindenki a megóvandó környezetre, a természetvédelemre, és ez pontosan így is van.
A Természetvédelmi Világszövetség meghatározása szerint ugyanis a nemzeti park olyan terület, amelynek ökológiai egységessége megőrzendő a jelen és a jövő generációi számára; amely megvédendő mindenfajta mezőgazdasági és ipari hasznosítástól; és amelyen lehetőség nyílik nemcsak tudományos, hanem oktatási és szabadidős tevékenységek végzésére is – írja a témában a Wikipédia szócikke.
A Fertő és vidéke 1977-től tájvédelmi körzet, 1979-től az UNESCO Bioszféra Rezervátum hálózatának tagja, 1989 óta pedig mint jelentős vizes élőhely, az úgynevezett Ramsari-területek között is szerepel. A terület 1991-ben nyerte el a nemzeti park rangot. Az osztrák és a magyar nemzeti park területeinek összekapcsolásával 1994 tavaszán létrejött hazánk első határon átnyúló nemzeti parkja.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park teljes területe 23 731 hektár és különböző éghajlati övezetek, vizes élőhelyek, növény- és állatföldrajzi határok találkozási helye, ezért Európában egyedülálló adottságok és a kis területen előforduló élőhelyek sokszínűsége határozzák meg e táj arculatát.
A nemzeti park mozaikos szerkezetű. Főbb területei a Fertő-táj, a Hanság a Tóközzel, valamint a Répce mente. Maga a Fertő-tó egy Közép-Ázsiától ideáig húzódó, sajátos, sótűrő növényzettel borított, szikes tófüzér legnyugatibb állóvize, Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. A Fertő 2001-től a világörökség része.
A nemezti parkban három tájvédelmi körzet található: a Soproni, Pannonhalmi és a Szigetközi Tájvédelmi Körzet.
A tavon és a tó nádas mocsarában, a Fertőzug szikes tavain valamint a környező vizenyős mocsár- és lápréteken vízi gerinctelenek, halak, kétéltűek, madarak páratlan fajgazdagsága figyelhető meg.
A nemzeti park területén olyan ritka növényeket láthatunk, mint a boldogasszony papucsa (másik nevén rigópohár), a légybangó, a pókbangó, a tarka és a törpe nőszirom és itt nyílnak a kosborok is. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, például a nagy pávaszem, a tölgyfaszender, a sápadt szemeslepke vagy a halálfejes lepke. De itt él a Fertő ritka hüllője, a fokozottan védett rákosi vipera vagy más néven parlagi vipera.
A terület madárvilágáról pedig akár egy külön cikket is írhatnánk. Fészkel itt nagy kócsag, bíbic, kanalasgém és nyári lúd. Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, vörös gém, réti sas és a kékes rétihéja. A Fertő-tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka, a lápi póc, a compó és a garda, a Duna-deltában pedig minden népszerű halfajjal lehet találkozni, és a Szigetköz folyóágaiban előfordulhatnak tokhalak is, sajnos egyre ritkábban, bár a szakemberek már dolgoznak a visszatelepítéseken.
Érdemes még pár szót említeni Szigetközről, ami egy szárazföldi Duna-delta. Ahogy a Duna a Bécsi medencéből átjön a Kárpát medencébe, a Kisalföldön lelassul a folyása, és ugyan úgy szétterül a folyó, több ágra bomlik, mint mikor a tengerbe ér. A szlovák területen Csallóköz, a magyar oldalon Szigetköz a delta neve.
Szigetköz a Duna fő ága és a belőle Dunacsún és Dunakiliti között kiágazó, Véneknél visszatorkolló Mosoni-Duna által határolt táj. A Szigetköz megnevezés találóan jellemzi fizikai, fölrajzi arculatát, úgyszólván egész területe mozaikszerűen tevődik össze folyómedrek, erek, fokok, holtágak szabdalta szigetekből.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park területe olyan különleges élményt nyújt a természet szerelmeseinek, ami néhány napos túrák során biztos, hogy kimeríthetetlen. Ide minden évben el kell látogatni és kutatni újabb és újabb zöld kalandok után.
