A sisakos sáska az utóbbi időben egyre több olyan helyen kerül elő, ahonnan korábban nem volt ismert – ebben az egyre szárazabb és melegedő Kárpát-medencei klímának is szerepe lehet – írta meg a közösségi oldalán a Fertő-Hanság Nemzeti Park.
Terjedését az is segíti, hogy zavarásra kevésbé érzékeny, sőt a tapasztalatok szerint zavartabb élőhelyeken (például kőbányák, útrézsűk, száraz legelők) olykor nagyobb egyedszámmal fordul elő, mint a háborítatlan gyepeken.
A sisakos sáskát a Fertő környék magyar oldalán az elmúlt héten fogtuk először. A tó Ausztriához tartozó partvidékén volt régi adata, de a fajt 2017-ben még eltűntnek tekintették (azóta gyakorivá válásáról számolnak be ott is)
– írták bejegyzésükben a nemzeti park munkatársai.
A sisakos sáska (Acrida ungarica) a szubtrópusi elterjedésű Acrida fajok egyik Európában is előforduló képviselője, a Kárpát-medencében éri el elterjedésének északi határát. Az akár 10 centimétert is elérő testhosszúságú egyedek a talajfelszínhez lapulva nyerik a mozgásukhoz szükséges energiát. Kifejlődésük nagy átlagos éves hőösszeget igényel.
A sisakos sáska semmi mással össze nem téveszthető rovar. A megnyúlt, hengerded test jellegzetes, kúpszerűen kicsúcsosodó fejet visel, kardformájú csápokkal. Hosszú, karcsú hátsó lábuk nagyban segíti repüléssel megnyújtott 10–20 méteres elmozdulásaikat. IUCN vörös könyves, hazánkban védett faj (természetvédelmi értéke: 50.000 Ft).
Magyarországon főképp az Alföldön, illetve az azzal érintkező dombsági, hegylábi területeken fordul elő. Állományai leginkább homokpusztákon, illetve homokfoltokat is tartalmazó szikes pusztákon jellemzők – ezek területén akár tömeges is lehet.
(Kép és szöveg: Kenyeres Zoltán, Váczi Miklós, Takács Gábor)
