Az Európai Fajmegőrzési Tenyészprogram keretében került a Szegedi Vadasparkból két kéktorkú ara a debreceni állatkertbe.
A Haon beszámolója szerint, a fiatal, alig másfél éves tojók már birtokba vették otthonukat a papagájröpde-soron, ahol a látogatók is megtekinthetik őket. Kézből neveltek, így hamar összebarátkoztak új gondozóikkal, és a tervek szerint hamarosan a nagyközönség is testközelből találkozhat velük.
A Bolívia északi részének trópusi és szubtrópusi esőerdőiben endemikus kéktorkú ara (Ara glaucogularis) közeli rokona a jól ismert kék-sárga arának, amelytől legkönnyebben jellegzetes kék torokfoltja alapján különböztethető meg. Legfőbb táplálékát különböző pálmafajok termései alkotják, de előszeretettel fogyaszt gyümölcsöket, magvakat, bogyókat és virágokat is. Monogám párokban él, fészkét rendszerint pálmafák törzsébe rakja. A tojásokon csak a tojó kotlik, miközben a hím eteti őt, a fiókákat azonban a szülők már közösen gondozzák.
A XIX. század végén kipusztult kubai ara után ő lehet a következő arafaj, amely teljesen eltűnik eredeti élőhelyéről; épp ezért fontos a megőrzését szolgáló nemzetközi tenyészprogram, amelynek további sikeréhez és gyarapodásához a remények szerint a cívisvárosi intézmény is hozzájárul majd. Hazánkban a kéktorkú ara igazi ritkaságnak számít, mivel a debreceni jövevényeken kívül csak az ő szegedi szüleikkel találkozhat a nagyközönség.
