Vár állott, most kőhalom…a Himnusz híres sorai jutnak eszünkbe, ha a magyar rónán egy-egy középkori templom maradványaiba botlunk.
Igaz, a dél-alföldi Ecser templomának romjait nem könnyű észrevenni, de néhány éve a patinás műemlék környezetét rendezték, az épület falainak maradványait részben renoválták, így ma egy hangulatos műemlék. Egy márványtáblán a templom oldalfalán a legfontosabb tudnivalókat rögzítették, de ezen kívül vajmi keveset lehet tudni az Alföld egyik kevésbé ismert román-kori műemlékéről.
Tatárjárás és török veszedelem
A szentesi határban a ma is Ecsernek nevezett határrész közvetlenül határos Kunszentmárton és Öcsöd közigazgatási határával. A középkori falu első említése 1138-ban Ecer alakban (majd 1266-ban Echey, 1553-ben pedig Ether néven szerepel. Ecser egykor a Dömösi Prépostság birtokaihoz tartozott, 65 szolgája lakott településen. A legtöbb alföldi településhez hasonlóan a tatárjárás idején, 1242-ben Ecser is elnéptelenedett, 1266-ban „puszta föld” néven említik a korabeli feljegyzések.
A 13-14. században már kunok lakták a falut, akiknek a keresztény hitre térítését Nagy Lajos a ferencesekre bízta. A ferencesrendi barátok alapították az első plébániákat ezeken a területeken. A Körös menti letelepedett kunok nemesi jogokat élveztek, cserébe kötelező volt számukra a lovas katonai szolgálat, melynek következtében a kun falvak gyakran elnéptelenedtek.
Békés vármegye részeként Ecser települést az 1500-es évek derekán már Külső-Szolnok vármegyében jegyezték. A falu nagy részét Mátyás király Jaksa szerb vajdának adományozza. A kiváló szerb katona Hunyadi Jánosnak a török elleni hadjáratokban fontos szövetségese volt.
1543-ban a család férfitagjai kihaltak, így a birtok visszaszállt a koronára. Számos hasonló dél-alföldi településhez hasonlóan a török időkben Ecser is a földdel vált egyenlővé. A falut és templomát a Gyula ellen vonuló Szulejmán szultán török hadai 1566-ban felégették, de később a lakosság visszatért és újra felépítette a települést. A tizenöt éves háború idején (1591-1606) véglegesen elnéptelenedett, a területet a szentesiek legelőként hasznosították. A terület 1720-ban báró Harruckem János György birtokába került és a szentesi uradalomhoz csatolták.
Rusztikus darázskő
A jellegzetes falazatú ecseri pusztatemplom nagy része az évszázadok alatt szinte teljesen megsemmisült.
Szentes és Szarvas között, Belső-Ecser határrészen a Veker-menti kisebb földháton állnak a középkori templom romjai. A templomról nagyon kevés biztos adat tudható, valószínűleg az 1200-as évek második felében építhették.
Eredetileg egyhajós templom volt, melyhez később egy kelet-délkelet tájolású szentélyt emeltek. Az imaház védőszentje nem ismert.
A régészek szerint az épület egyetlen tornya 1752-ben összerogyott. A templom vegyes falazatát speciális technikával készítették, a rusztikus felfelületet a román kori stílusra jellemző darázskő és vöröses árnyalatú téglák alkotják.
Klasszikus román stílus
A román kori templom szentélye nyolcszögletű, eredetileg a hajót a szentélytől egy diadalív választotta el. A szentélyhez kapcsolódó támpillért valószínűleg később építhették.
A templomrom mai állapotában a laikus szemlélők számára nehezen értelmezhető, töredékes. Míg az épület északi fala tömör, addig a déli oldali bejárat fölött egy gótikus ablak töredéke jelenleg is látható.
Mérete a korabeli falu népességéhez illő, a hajó belső szélessége 6,6 méter, belső hossza 8,6 méter, a szentély belső hossza 5,3 méter, a templombelső alapterülete pedig valamivel több mint 80 négyzetméter. A falak magassága helyenként eléri az 5 métert. A templomról a századfordulón Farkas Sándor két dagerrotípiát is készített, melyeken a templomfalak még ép állapotban láthatók, a felvételeken jól kivehető a diadalív is. A templom padozata terrazzo volt, melynek egy részét a szentélyben megtalálták. A falakon falfestéstöredéket is találtak, ezek ma már nincsenek meg.
Megmentették az utókornak
A rom körül a 20. század elején Csallány Gábor szentesi múzeumigazgató végzett ásatásokat, a szakember akkor mintegy hat Árpád-kori sírt tárt fel.
A templom falait 1961-ben az Országos Műemlékvédelmi Hivatal konzerválta, ennek során a falakat kiegészítette. A szentesi Termál Termelőszövetkezet a templom környékére az 1970-es években települést tervezett, a tervből egy kisebb utcát beépítettek a hagyományos „Kádár-kockákkal”. Az elképzelés az volt, hogy a templomrom az épülő falu központi részét foglalja majd el, de végül nem sikerült felépíteni a települést.
A kétezres évek elején Sipos György a szentesi Koszta József Múzeum megbízásából tervet készített a templom teljes helyreállítására, valamint egy turistaközpont létesítésére. 2012-ben Az Elpusztult és a Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület egy tájba illeszkedő emlékművet helyezett el a templom mellett a hajdani falu emlékére, ekkor téglajárda és pihenőkövek épültek a romok mellé.
A fotókat Tóth A. Péter készítette
A cikkhez forrásként szolgált a Magyarország Középkori Templomai oldal, valamint Móra József: Gondolatok az ecseri templomrom falai tövében című munkája
