A januári fagyos napok egyikén a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai egy erdei szalonkát figyeltek meg a Maros-mentén, a bökényi erdőben, írta honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.
Meglepő, hogy ez az egészségesnek tűnő madár, amelynek most a Mediterráneumban kellene lennie, miért tartózkodik a Dél-Alföldön. Erdei szalonka ugyanis csak a tavaszi és őszi vonuláskor bukkan fel errefelé
– részletezték a tájékoztatásukban.
Magyarországon nagyon ritka fészkelő, döntően a tőlünk északabbra fekvő, kiterjedt mocsárerdős területeket választja költőhelyül. Telelni a Földközi-tenger vidékére vonul, mivel a táplálékául szolgáló, talajban élő gerinctelen állatokat, férgeket, gilisztákat csak fagymentes időben tudja kikotorni az avarból, illetve a talajból.
A január közepén megfigyelt példány klasszikus téli időjárási körülmények között, tehát meglehetősen hideg, fagyos időben került elő, s jöttünkre hirtelen felröppent az avarból. A galambhoz hasonló testméretű madár ránézésre egészségesnek tűnt, így valószínűleg csupán a korábbi enyhe időjárás miatt maradt még itt
– számoltak be a megfigyelés körülményeiről a nemzeti park munkatársai.
Általában csak akkor látjuk meg, amikor néhány méterrel a lábunk előtt szinte függőlegesen felrepül és gyorsan továbbszáll, ahogyan ez a mostani példány is tette. Az erdei szalonka kizárólag csak a talajszinten vagy a levegőben mozog, fákra, bokrokra nem száll.
Testméretéhez képest kifejezetten hosszú, vékony csőre van, amely segíti a táplálék felkutatásában. Főként az avar alatt és a talajban élő apró rovarok, giliszták és egyéb gerinctelenek szerepelnek étlapján, melyeknek elfogásában hosszú rugalmas csőrét használja.
