Miután számos olasz közösség megpróbálta újraéleszteni csökkenő népességét azáltal, hogy kicsivel több, mint egy dollárért piacra dobta az elhagyott otthonokat, az egyik város új megközelítést dolgozott ki.
Teora, a Campania tartomány déli részén található szép városka azzal csalogatná a helyszínre a potenciális lakosokat, hogy felajánlja nekik a bérleti díj kifizetését beköltözés után, írja a CNN.
Teora havonta 150 eurót fizet az újonnan érkezőknek egy üres ház bérlésének a költségeire, vagy 5 ezer eurót ajánl fel nekik, hogyha megvásárolják a házat maguknak.
A feltétele ez utóbbinak, hogy legalább három évig Teorában maradnak, és jelentkezésükkor legalább egy gyermekük már van.
Nem hiszem, hogy az üres házak 1 euróért történő eladása a városban maradásra ösztönzi az embereket. Csak néhány napot töltenek el ott minden évben nyaraló vendégként, ami nem megoldás a településnek. De a gyerekek beíratása a helyi iskolákba már jó kezdet
– mondta el a portálnak Stefano Farina, Teora polgármestere.
A város lakossága drámai módon csökkent az 1980-as földrengés után, amely súlyos károkat okozott Teorának. A házakat újjáépítették, de mintegy 100 még most is üresen áll.
Teorában a bérleti díjak nagyjából 200 eurósak, így egy családnak a 150 eurós támogatásnak köszönhetően csak havi 50 eurót kell fizetnie, ha beköltözik. Ráadásul a 30 ezer euró értékű házak megvásárolhatóak 25 ezer euróért, és itt nincs plusz ráfordítási, felújítási költség, mint az egy euróért ígért házaknál a többi városkában.
A rendelkezésre álló lakások mindegyike jó állapotban van, mivel a földrengés után a semmiből újjáépítették őket – néhányuk bútorozott is.
A város felajánlja még az iskolai étkezési díjak fizetését, és a helyi szolgáltatások adómentességét is.
Teora egyedisége
Az idilli városka a Cresta del Gallo hegy lábánál helyezkedik el, Campania tartományban, egy órányi autóútra a tengertől. A Cilento Nemzeti Park, az Amalfi-part és a szomszédos régiók, Puglia és Basilicata szintén a közelben vannak. Zöld lankáit egykor a szamniták, egy ősi olasz törzs, lakta, és az Ofanto folyó Fiumicello mellékfolyója varázsolja festőivé a tájat.
A kanyargós utcákon sok piros, lila, sárga és rózsaszín erkélyes ház áll, pompás kilátással a vidékre. A földrengés okozta károk ellenére is van itt középkori kastélyfal, amfiteátrum, szökőkutak, vízimalom és egy szabadtéri oltárral rendelkező ősi templom a pogány időkből.
A helyi karnevál, a Li Squacqualacchiun pogány dionüszoszi rituálékban gyökerezik. A beöltözött maskarások körbejárják a tábortüzeket, majd fenyőtűvel borított botokkal kopogtatnak be az ajtókon, közben pedig trükköket mutatnak be, és cserébe élelmet kérnek. Evés-ivásban sincs hiány.
A hagyomány szerint a dühös gazdák elrejtőznek a maszkok mögött, és ételt kérnek vagy egy darab provolone sajtot ott, ahol bekopogtatnak, többnyire a főnökeiknél. Ha elutasítják őket, betörik az ajtót.
A város játékos parodizáló eseményen emlékezik meg arról is, amikor Teora 1936-ban mindössze 24 órára Olaszország fővárosává vált a diktátor Benito Mussolini uralkodása alatt.
Konyhája is kínál különlegességet: a tomacella egy ősi hamburger, amelyet sertésbelsőségekből készítenek, reszelt sajttal és tormával ízesítenek, és kenyérrel fogyasztják. Az éves tomacella-vásárnak köszönhetően Dél-Olaszország minden vidékéről érkeznek ide a sertéshús szerelmesei.
Nem véletlen, hogy a városka jelképe a bika, egy szamnita totemállat, a kitartás, az áldozat és az erő szimbóluma.
Kiemelt kép: Comune Teora
