A nemrégiben védetté nyilvánított Táti-szigetcsoporton a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2017-ben olyan műtárgyakat épített, amelyek javítják a szigetek vízforgalmát és vízellátását.
A cikk szerint a beruházással érintett réten, amelyet 2020-ban a késő téli időszakában elöntött a Duna, apró, kevéssé ismert, ám igen érdekes formájú vízi lények jelentek meg: tavaszi pajzsosrákok (Lepidurus apus).
Dr. Tóth Balázs hidroökológiai referens, a cikk szerzője azt írja, szaporodásuk sem mindennapi: egyivarú és kétivarú nemzedékek váltják egymást.
A kétivarú nemzedék ivarosan szaporodik, így biztosítja az állományon belüli változatosságot, míg az egyivarú – nőstény egyedekből álló – nemzedék szűznemzéssel hozza létre utódait, úgynevezett tartós petéket rak le a talajra. A peték fejlődésükhöz igénylik a kiszáradást, sőt akár több évtizedet is kibírnak víz nélkül és még erősebb fagyban sem károsodnak. A kisrákok az áradás és a megfelelő hőmérséklet hatására fejlődnek ki a petéből és igen gyorsan nőnek.
Az állat számos levélláb-párjának jellegzetes hullámzó mozgásával viszonylag gyorsan tud úszni, így hatékony ragadozó, de a növényi táplálékot is elfogyasztja.
A pajzsosrákok az időszakos vizek lakói, ahol a nedves és a száraz időszak váltja egymást, így nem hosszú életűek. Sikeres fennmaradásukhoz az kell, hogy még az élőhely kiszáradása előtt petét tudjanak rakni. Az éghajat változása, az ember egyre növekvő területigénye, illetve a vegyszerek élővízbe jutása miatt egyre kevesebb ilyen élőhely marad zavartalanul, így e két faj – bár törvény nem védi őket – sérülékenynek mondható.
Kiemelt kép: DINPI / Dr. Tóth Balázs
