Vannak a világnak bizonyos részei, amelyek tökéletesek lennének a mezőgazdaság számára, ha az adott területen lenne elég víz. Miután nincs elegendő csapadék, így sok esetben a vizet a felszín alatti fúrásokból nyerik. Ez pedig rossz hír sok olyan patak és folyó számára, amelyek erre a talajvízre támaszkodnak.
A vízforrások bizonyos sebességgel töltődnek fel, ha ezek rendben vannak, akkor továbbra is táplálják külszíni vizeinket. Ha viszont túl sok talaj-, forrásvizet használunk fel, akkor nem lesz megfelelő mennyiségű utánpótlás, így a folyók, patakok és tavak is kiszáradhatnak.
A Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerint 2050-re a szivattyúzott talajvízforrások 42-79 százaléka eléri az újratöltési határértéket. Normál körülmények között a talajvíz fenntartható tartalék vízforrás lehetne, de az egyre szárazabb éghajlat miatt egyre több vizet kell a felszínre hozni, ami csökkenti a a felszín alatti vízkészleteinket, és gyakorlatilag a patakok megszűnnek.
Számítógépes modellek számításai szerint már csak néhány évtized van hátra ahhoz, hogy a világ tavainak és folyóinak mintegy fele kiszáradjon. A tanulmány a probléma kezelésére is talált megoldást. A klímaváltozás lassítása természetesen fontos, mint ahogyan az is, hogy megtaláljuk a módját a mezőgazdasági vízfelhasználás kezelésének.
A fotókat Szomorú Miklós, a sokak által ismert kertész késztette Pilisszentkereszt környékén. 6 éve tavasszal, 5 éve nyáron és az idén áprilisban. Mint Facebook bejegyzésében írja:
Borzasztó látni, hogy szárad ki minden, tűnnek el a patakok, tavak a Pilisből is. A Dera szurdok itt mellettünk egy csoda volt évezredekig. Most szárazon szomorkodik. Ezért is kell nagy figyelmet fordítani a víz megtartására a kertben, az okos öntözésre, a talajtakarásra, a megfelelő növényválasztásra. Ha ez a tendencia így marad, pár éven belül nagyon nagy bajok lesznek.
A gazdálkodók több tucat módszerrel csökkenthetik vízfelhasználásukat, gyakran anélkül, hogy mindez érintené a hozamot. Az időzített öntözéssel biztosíthatják, hogy az a nap hűvösebb szakaszaiban történjen, minimálisra csökkentve az azonnal elpárologtató víz mennyiségét, a takarónövények pedig jelentősen segíthetnek a vizet a talajban tartani. A biogazdálkodás a hagyományos gazdálkodáshoz képest szintén víztakarékos.
- Tervezzünk olyan kertet, amibe többnyire kis vízigényű növényeket ültetünk.
- Kapjanak főszerepet a fák és a bokrok.
- Helyezzünk nagyobb hangsúlyt a talajtakarásra. A mulcs alkalmazása végtelenül egyszerű és hasznos eljárás. Előnye, hogy a mulcsozott talajból lassabban párolog el a nedvesség, mert nem éri közvetlen módon a napsütés. Mivel a fedőréteg megőrzi a talaj vízmegtartó képességét, ezért kevesebbet is kell öntöznünk. A konyhakertben 2-3 cm vastagon, egyenletesen terítsük a veteménysorok közé fűnyesedéket – amit keverhetünk száraz növényi részekkel – vagy szalmát, szénát. A folyamatosan lebomló réteget rendszeres időközönként pótoljuk. A fás alapanyagú mulcsot, mint például a fakérget vagy háncsot leginkább a díszkertekben érdemes használni. A kavics is jó megoldás lehet, de ne borítsunk be vele egy egész kertet, kertrészt. Takarásra a tűlevél is jó, de mivel savanyítja a talajt, ezért csak kifejezetten olyan növények köré terítsük, melyek az ilyen típusú talajt kedvelik (áfonya, hortenzia, hanga, málna, szamóca).
