A Keleti-Mecsek gyöngyszemében egy Magyarországon, sőt, Európában is páratlan ékszerdobozba csöppen a vándor. Zengővárkonyban, az egyutcás falucska egyik rogyadozó pajtáját töltötte meg élettel a Németországban élő biomatematikus hölgy.
Először egy orosz faragott tojás szépségére csodálkoztam rá. A hozzáértők azt mondták, hogy ezt a fajtát már nem fogják sokáig készíteni, mert az idős mesterek kihalnak
– mesélte a Sokszínű Vidéknek dr. Nienhaus Rózsa gyűjtő, aki a nyolcvanas évek óta rajong a hímes tojásokért.
Akár a templomban
Különleges kisugárzása van a Míves Tojás Múzeumnak. A csöppnyi, intim helyen, mindössze 48 négyzetméteren a tojásdíszítők alkotásainak színes ékszerdobozt teremtett a tulajdonos lelkes helybeliek segítségével. A csillogó vitrinekben a szivárvány minden színében pompáznak a csodás tojások, megannyi újjászületett lélekvirág. Minden egyes alkotásban a készítő lelkének egy darabja van, és ezek a lelkek, az energiák összeadódnak a kiállítótérben.
Aki belép a pajtába először elcsodálkozik a látványon, erről árulkodnak vendégkönyvünk beszédes bejegyzései, ezért sem érezzük fáradtságnak a múzeummal kapcsolatos teendőket. A helyi asszonyok sokat segítenek, 1500 kilométerről nem is tudnám egyedül gondját viselni a gyűjteményemnek. Egy idős, helybeli néni egyszer úgy fogalmazott, olyan, mintha egy templomba lépne be
– említette a gyűjtő.
Meseszép álomból született
Gyerekkoromban mi is festettünk, de jószerével csak piros színű tojásokkal találkoztam Pestszenterzsébeten. A nyarakat a vidéki rokonoknál töltöttük, a tanyán és a közeli faluban elevenebben éltek a régi hagyományok. A környező falvakban helybeli asszonyok hímezték a szebbnél szebb tojásokat. Jóval később, egy alkalommal Hollandiában jártam, ahol láttam egy kisebb kiállítást, akkoriban ezen kívül nem is hallottam arról, hogy „míves tojásokat” gyűjtsön valaki
– emlékezett Nienhaus Rózsa, akinek a gyűjteménye a kilencvenes éveben szépen gyarapodott.
1998 húsvét hétfőjét egy baráti családnál töltötte, ekkor különös álmot látott, egy parasztházat, ahol bemutatja a gyűjteményét.
Amikor felébredtem, azt mondtam, nekem márpedig lesz egy tojásmúzeumom! Férjemmel azon a nyáron már a helyét kerestük idehaza a gyűjteménynek. A hangulatos Zengővárkony ideális helyszín, hiszen itt még az idősebb asszonyok nagypénteken kézzel festik a tojásokat. A százesztendős pajta már majdnem összeomlott, amikor a polgármester befogadta a kiállítást
– mesélte örömmel.
Nemcsak a lovat patkolják
Változatos módszerekkel készülnek a tojások, egy vitrinben 36 féle technikát mutatnak be a vendégeknek. Móra Ferenc ásatásai nyomán, avarkori sírokból kerültek napfényre a karcolt tojások, – a legősibb díszítési módszer a ma is szokásos kézzel karcolás, kaparás. Ezek modern változata a gravírozott tojás, melyből sokat őriznek a kicsinosított pajtában. Másik elterjedt fajta a viasszal írt hímestojás. A viaszlevonatos, viaszrátétes és batikolt hímesek Magyarország számos néprajzi tájegységéből érkeztek Zengővárkonyba.
A rátétes tojások mellett igazi magyar specialitás a patkolt tojás, melynek felületét apró szegekkel rögzített fémrátétek díszítik. Modernebb fajták az áttört darabok, a Himnusz sorai, és Kölcsey arcképe is strucctojásokba vésve őrződött meg az idők folyamán.
Újra születő világok
A kedvenc mintám számomra minden bizonnyal többet mond, mint másoknak, lévén biomatematikus vagyok, az élettel és a számokkal foglalkozom. Ezen a kosszarvas, „vétett tojáson” tojáson a hullámzó motívumok az élet lefolyását írják le. Ahogy a biológiában, úgy a tojáson is elkezdődik egyfajta “szaporodás” a hullámokkal, ez exponenciálisan növekszik, végül elér egy telítődést, és ahhoz, hogy újból növekedhessen, le kell jutnia a mélybe. A világ most épp itt van, a telítődött konzumvilágban, lejjebb kell esni, hogy ismét legyen lehetőség egy természetes növekedésre. A magrátétes tojásokat is szeretem, kétszeresen is lélekkel telítettek, hiszen a tojásból és a magból is élet lesz
– sorolta a tulajdonos.
Varázslatos utazás
2019 novemberében, a múzeum 20 éves évfordulójára új kiállítást rendeztek, az alkotók mellett a néprajzi tájegységek és kronológia szerint mutatják be az alkotásokat. Számos népművész, népi iparművész és „hobbifestő” tojásdíszítő munkáiból válogattak.
A népművészeti tájegységek tárháza a gyűjtemény. Baranyai, sárközi, ormánsági, drávamenti, magyaregregyi minták mellett buzsáki és törökkoppányi, Zala megyéből a göcseji mintakincs származik. A tárolókban helyet kaptak velemi, gencsapáti és balatonfelvidéki alkotások, Észak-Magyarországról a gömöri, a beregi, a palóc és a Tiszahát hímesei.
A határon túli területekről Felső-Torontál, Erdély, Csángóföld, Hárompatak, és a Muravidék mintakincse is látványos része a kiállításnak.
A fotókat dr. Nienhaus Rózsa bocsájtotta szerkesztőségünk rendelkezésére, köszönet érte.
