Már az előkészítés során tudták, hogy a vizes élőhelyek vannak legnagyobb veszélyben, ezért elsőként a Kunkápolnási-mocsár vízpótló rendszerét építették ki. A korabeli gazdasági berendezkedés megnehezítette a természetvédelmi célokat is szolgáló területhasználatot. A libatenyésztés sok konfliktussal járó erőpróbát jelentett – idézi fel a nemzeti park közleménye.
A rendszerváltás után a védett területek nagyobb része nemzeti parki kezelésbe került, ami döntő változást hozott a gazdálkodás és természetvédelem viszonyában. A tulajdonviszonyok rendezése, a korábbi állami gazdaságból létrejött társszervekkel folytatott együttműködés és a nemzeti park bővítése megerősítette a puszta kezelésének egységét.
A kilencvenes évek derekán a természetvédelmi rehabilitációs munka a támogatásoknak köszönhetően tovább erősödött. Megtörtént az Egyek-pusztakócsi-mocsarak helyreállítása és a zámi Halas-fenék vízpótló rendszerének kiépítése. Felszámolták a felhagyott rizsföldek és öntözött legelők csatornáit, ami közel 30 ezer hektár szikes puszta természetes vízháztartását állította helyre.
A légvezetékek földbe helyezése nem csak a látványt tette szebbé, hanem a madarak veszélyeztetését is csökkentette.
Az elmúlt évtizedben tovább javult a kisvizes élőhelyek állapota a vízvisszatartás fejlesztése és a legelőtavak rehabilitációja miatt.
Pentezug pusztán több mint 300 eurázsiai vadló és 240 rekonstruált őstulok legelése biztosítja a kedvező ökológiai állapot fenntartását.
Ezen túl látogatóközpont és természetiskola létrehozásával az ökoturisztikai és környezeti nevelés területen is fejlődés látható.
A pusztát a hazai jogszabályok mellett nemzetközi szerződések is védik. Teljes területe UNESCO bioszféra rezervátum. A madárvonulásban fontos szerepet játszó vizes élőhelyei felkerültek a Ramsari Egyezmény listájára. A puszta a Világörökség része, és Nemzetközi Csillagoségbolt-park.
A nemzeti park nem csak a természeti és kulturális örökségünk megőrzését, hanem annak bemutatását is célul tűzte ki.
