Ami biztos, hogy a pereckészítés hagyománya német közvetítéssel került Magyarországra, így Rábaközbe. Helybéli asszonyok fejlesztették tovább, s lett belőle a vidék különleges süteménye. Készítése ünnepi alkalmakhoz köthető, mint például lakodalom, keresztelő, búcsú, húsvét. A receptje titkos, esetleg anyáról lányra, vagy vállalkozó kedvű asszonyra szállt. Kivitelezése kemény fizikai munkát jelentett, így sokan nem is próbálkoztak vele.
Régen gyakori volt, hogy a perecsütő asszonyt házhoz hívták, később pékhez vitték süttetni, aztán már csak vásárokban volt felfedezhető. A híres rábaközi perec magas savlekötő hatása miatt nagyon jó a másnaposság „gyomorbántalmaira”. 2-3 hónapig is fogyasztható, mert magas hőmérsékleten készítik tésztáját – írták a megyerikumok weboldalán, a rábaközi perec ugyanis bekerült a Győr-Moson-Sopron vármegyei értéktárba.
Szokás vert perecnek is nevezni, utalva elkészítésének sajátos módjára. A törékeny finomság íze a töltetlen képviselőfánkéra emlékeztet, napjainkban kávéhoz, teához is kínálják.
Kapuvárt tartják a Rábaköz fővárosának, ezért sokan ehhez a városhoz kötik a rábaközi perec készítésének hagyományát is, pedig Csornán előbb készítették. Jenleg két-három család foglalkozik pereckészítéssel, egyikük, Sárváriné Csepregi Eszter mesélt egy videóban a perecről és annak készítési módjáról.
A családi recept úgy kezdődik, hogy vegyél 150 tojást, hozzá 20-25 kiló lisztet, majd a kiegészítők, margarin, vaníliás cukor, cukor, rum, hamuzsír. Ez az étel sosem készült kistételben, általában 160-200 perecet készítettek a perecsütő asszonyok.
A perec a főzés után 270 fokos kemencében és végig gőzben sül, attól dagad meg szépen és kapja meg a formáját. Többen mesélték, hogy próbálkoztak otthoni körülmények között sütni, de ezt a formát nem kapja meg a konyhai sütőben elkészítve. Éppen a kétszeres hőkezelés, a magas hőfokon, gőzben történő sütés miatt van az, hogy tartósítószer nélkül 2-3 hónapig is fogyasztható ugyan azon az élvezeti szinten a rábaközi perec.
A Magyar Konyhának egy másik csornai perecsütő asszony, Holczer Istvánné mesélt a perecsütés fortélyairól. Az első nehézségek már a beszerzéskor kezdődnek, hiszen a hamuzsírért patikába kell beugrani, a liszt pedig nem lehet akármilyen, az igazán jó tésztához a BL 38-as perecliszt kell, ezt pedig nem kapni akárhol. A lisztet szitálják, majd meggyúrják a tésztát, ezt követi egy különleges művelet, a tészta “verése”. A tésztát keményfa asztalon áthajtogatva perecverő fakalapáccsal vagy fejsze fokával addig verik, míg hólyagossá, könnyűvé válik. Van, ahol le is darálják.
Ezután pihentetik és kis darabokra osztják, melyekből hosszúkás rudakat sodornak. A rudakból karikát formálnak és szélében-hosszában beirdalják őket. Ezután jön a főzés. A karikára görbített perecek addig úsznak, keringenek a szigorúan 90°C-os vízben, míg az újabb karikák el nem készülnek. Ekkor a pereckészítő asszony megfordítja a pereceket, majd egy fakanál nyelére fűzve kihalássza és hideg vízbe mártva lehűti őket, s egy másik asztalkán leszárogatja. A száraz, hűvös karikák nedves ruhával kibélelt dobozba kerülnek, ahol egy napot pihennek, mielőtt kemencébe kerülnének.
A rábaközi perec egy igazi unikum, gasztronómiai különlegesség. A jó hír az, hogy ma már nemcsak ünnepi alkalommal lehet megkóstolni, hanem egy család rendszeresen szállít a csornai piacra, egy étterembe is és a családi házuknál is kapható. Sőt, a Premontrei Apátság kávézójában is vannak napok, mikor érkezik perec, erről a Facebook-oldalukon adnak hírt. Az egyetlen nehézség, hogy a perecért el kell utazni Rábaközbe, de ha összekötjük egy kis kirándulással, tökéletes program lehet egy családnak a pereckóstolás.
