Láthatatlan virágcsodák és aprócska harmatcseppek a makrofotós mesés világában

Katona Dóra a makrofotózás mesebeli világában találta meg lelki békéjét. Dóri a gimnázium után szakmát keresett, és teljesen véletlen botlott a fényképészetbe. Két év alatt megtanulta egy iskolában a fotózás alapjait, majd sok évnyi kihagyás után vett magának egy makró fényképezőgépet.

Katona Dóra évekkel ezelőtt Pécsről költözött családjával Pécsváradra, ahol azóta is él, és fényképez, nem is akárhogyan.

Dóra makrófotókat készít, a fotografálás egyik különleges ágát műveli, képein megmutatja a szabad szemmel láthatatlan természeti csodákat.

A makrofotózás a fotográfia speciális területe, mely olyan részleteket képes megmutatni, amelyek az átlagos, hétköznapi nézőpontból nem láthatók vagy általában elkerülik az ember figyelmét. Az emberi szem átlagosan a 40 cm távolságban lévő részletekre fókuszál, ezeket látja élesen, az ennél közelebbi formák, képi elemek szabad szemmel nehezen értelmezhetők, hiszen életlenek.

A makrofotók rendszerint olyan izgalmas, varázslatos részleteket mutatnak meg, amik számunkra a szó szoros értelmében láthatatlanok maradnának. 

A makró objektíveket úgy tervezték, hogy optimális optikai teljesítményt nyújtsanak egészen kicsi fókusztávolság esetén, így a kis távolság mellett is a lehető legélesebb eredményre képesek. A kis mélységélesség kiemeli a fókuszban lévő, fontos részletet, miközben nem hangsúlyozza a zavaró hátteret.

Katona Dóra hamar megérezte, ez az a világ, melyben igazán otthonosan mozog. Virágok szirmaiból, méhek hártyás szárnyaiból, ezüstös vízcseppekből, és szabad szemmel alig észrevehető, aprócska bogarak ragyogó kitinpáncéljából szövi cseppet sem mindennapi fotó-történeteit.

Egy csodálatos világba csöppentem, ahol magamat adhatom. Mindent fényképeztem, ami az utamba került. Találtam egy kis csoportot, ami a Virággá ment történetek nevet viseli, és itt teljesedtem ki igazán. Ezért is vallom azt, hogy mindig mindennek megvan a miértje. Ennek a csoportnak belém kellett botlania

– vall szerelméről Katona Dóra a Sokszínű Vidéknek.

Fantasztikus képeivel saját lelkét gyógyítja, és úgy véli, kis történeteivel megérinthet másokat is, többet adhat pusztán a látványos természetfotóknál. A legnagyobb közösségi oldalon “megtalált” csoportjában természetfotóit megszemélyesítve, emberi tulajdonságokkal felruházva, egy-egy rövid, pár soros történetet ír minden egyes képéhez.

Dóri fotóira rácsodálkozva megállapíthatjuk, minden egyes kép történet nélkül is önmagáért beszél, harmatcseppekkel telehintett ernyős virágzatok, pompás jégkristályok, és vízcseppekből fűzött gyöngysorok lenyűgöző világát tárul szemünk elé.

Katona Dóra egyik kedvence, Reményik Sándor: Csendes csodák című versének sorait idézi lírai fotóművészete, melynek páratlanul megtalált részletei valóban a természet csendes, láthatatlan csodái.

Apró kis dolgok, amik körbeveszik mindennapjainkat, elmegyünk mellettük, és sóvárgunk a csoda után. Pedig a csodák itt vannak előttünk. Nyissuk ki a szemünket, és ne csak nézzünk, lássunk is! Ha csak egy kicsit is lelkünkkel figyeljük a növényeket, virágokat, állatokat egy egész történetet mesélnek el nekünk. Ölelkeznek, szeretik egymást, és igen, akár kirázzák a rongyot, vagy labdáznak éppen

– ez Dóri hitvallása.

Termések, szitakötőszárnyak, levélerezetek – szabad szemmel észrevehetetlen csodák, melyeket felmutat Katona Dóra mesebeli makro-fotó világa, képeiből a természet szépsége sugárzik mindenkire.

Kiemelt kép: Katona Dóra