Senki nem szereti, mikor csikorgó hidegre fordul az idő, olyan hidegre, hogy szinte megfagy a lehelet, és még a folyók mozgása is megáll, mert megfagy a víz. Furcsa belegondolni, hogy egykor volt olyan tevékenység, amit éppen ebben a fogcsikorgató időben végeztek el. Olyan feladat, ami nélkülözhetetlen volt a nyári forróság mindennapjaiban.
Igen, a farkasordító hidegben dolgoztak a jégvágók, akik az élelmiszer tartósítását tették lehetővé az ilyenkor kitermelt jéggel.
A modern technológia korában furcsa belegondolni, hogy olyan dolgok, amik ma már teljesen megszokottak, még néhány évtizeddel ezelőtt is gondot okoztak. A hűtők nem álltak ott minden háztartásban, a romlandó élelmiszerek tárolása tehát, különösen nyáron, sokkal nehézkesebb volt.
Amit lehetett füstöltek az emberek, és hűvös, földbe ásott helyeken tároltak ételeket, de ez sem jelentett mindenre megoldást.
A modern hűtési technológia feltalálását megelőzően bizony komoly szerep jutott a jégvágóknak, akik a befagyott tavak, folyók jégtábláit vágták fel fűrészeikkel, majd kihalászva és darabolva a jeget kocsira rakták és hűtővermekbe szállították.
A jégpáncélt akkor lehetett törni, amikor már legalább 20-40 centiméteres volt a jég. Igen nehéz fizikai munka volt, ami veszélyeket is rejtett, hiszen vigyázni kellett, nehogy a jégvágó a lékbe csússzon.
A kivágott, darabolt tömböket szekereken elszállították a jégvermekbe, amik téglával burkolt és szalmával szigetelt hatalmas vermek voltak. Tetejük is volt, nádból, hogy a verem tovább megőrzite a hideget. A nagyobb jégvermek akár 450-500 kocsinyi jeget is tárolni tudtak.
Az ide hordott jeget sózták, hogy még jobban összeálljon, és tartósan megmaradjon, majd szalmával rétegezték őket, hogy ne álljanak össze egyetlen hatalmas tömbbé.
A hidegben a jégvágók gyakran szalmával, újságpapírral szigetelték csizmájukat, aminek sarkára jégpatkót is erősítettek a biztonságosabb munkavégzéshez.
A fizikailag kimerítő, de jól jövedelmező munka – az időjárástól függően – 2-3 hétig tartott.
A hűtőszekrény térhódításával aztán a jégvermekre már nem volt szükség, így lassan elfelejtődött a szakma, amire ma már csak régi felvételekről emlékezhetünk.
