Magyarország számos településéről örömmel és szeretettel mutatunk be olyan kiváló embereket, akik ismerik a nagyszülők titkait. Évszázados receptek, különleges mesterfogások tudói azok, akik ápolják, őrzik és átörökítik a páratlanul gazdag magyar néphagyományt. Kellemes élmény meglátogatni őket, mindig szolgálnak valamilyen meglepetéssel számunkra.
Meseszép vesszőkoszorút kapott a község
Apátfalva híressége egy arany kezű, idős mester. Vígh Antal és neje, Margitka túl a nyolcvanon is rendkívül aktív tagjai a csanádi faluközösségnek. A napokban készültek el a település adventi koszorújának alapjával, amit hagyományos módon, fűzfavesszőből fontak.
A kerek vasvázra tekert szalmaváz már meg volt, erre fontuk a vesszőt. A hajlékony alapanyagot a Szilvásban szedtük. Simon Mihályné segített a munkában, közösen fontuk körbe a formát, egyébként ő ajánlotta fel azt a bokrot, amiről vágtuk a vesszőket
– fogalmazott Vígh Margit a Sokszínű Vidéknek.
A tetszetős adventi koszorú a hagyományoknak megfelelően a templomteret díszíti, a székelykapu mellett fogják felállítani az apátfalviak. Az idős házaspár és segítőjük nagyjából 5 óra alatt végzett a falu adventi koszorújának alapjával. Tóni bácsi az adventi koszorú mellett más, praktikus alkotásokkal is megörvendezteti a falubelieket. A tárgyakhoz szükséges vesszőket több helyről gyűjtötte, egy részét vásárolta, a többit titkos lelőhelyekről vágta idén is az idős mester.
Ismerek az út szélén kiváló bokrokat, vannak, akik segítenek ebben is. A vesszőkért cserébe egy-egy kisebb kast szoktam adni nekik ajándékba. Idén is Tiszaalpáron vásároltam a megfelelő alapanyagot, 2500 forint volt kilója a fehér, pucolt vesszőnek
– vette át a szót Tóni bácsi.
Az idős házaspár nyári konyhájában ilyenkor nagy a jövés-menés, egymásnak adják a kilincset a vidéken élők. A bácsinak ilyenkor többen hoznak nagy méretű üvegeket, Vígh Antal a fehér fűzfavesszőt köti az öt és a tíz literes pálinkás alkalmatosságok oldalára, fenekére.
Most hosszúkat kötök, tűzifának. Ezek a garabolyhoz hasonlók. Mindég dolgozgatok, a Mama is egyre ügyesebben készíti a kosarakat. Az üvegekbe amúgy leggyakrabban jóféle, helyi birsalma pálinka kerül, ezt szeretjük mi itt, Apátfalván
– mesélte mosolyogva a bácsi.
Kapros tejföllel nyakon öntik a borjúkötelet
A kisteleki Tündérkertben szinte egész évben fogadják a kemencés ételek, a hagyományos ízek kedvelőit. Hatvani Mária a főzős kedvű látogatókkal, lelkes háziasszonyokkal közösen készíti el a falusi finomságokat. Házigazdánk advent küszöbén édes és sós falatokkal készül, hókifli, zserbó és mézes puszedli mellett kapros-tejöfölös borjúkötelet süt hagyományos módon épített, házi kemencéjében.
A “borjúkötél módjára fonott” sós sütemény receptjét lányom hozta el Zalából a Tündérkertbe. Ezen kívül hókiflit, zserbót, beiglit, mézes puszedlit biztosan készítek az adventi sütögetés alkalmával. Természetesen minden ínyencséget a kemencében sütök
– sorolta Hatvani Mária
A “zalai-kisteleki” Borjúkötél receptje:
Hozzávalók: 60 dkg liszt, 3 deka élesztő, 4,5 -5 deci langyos tej, 1 teáskanál cukor, 1 teáskanál só, 0,5 deci olaj
Feltét: 2 deciliter tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál só, 10 dekagramm juhtúró, friss kapor összevágva
A tészta elkészítése:
Az élesztőt kevés langyos tejben egy kis cukorral felfuttatjuk. A BL 55-ös, langyos lisztet megszitáljuk, a többi hozzávalóval együtt közepes keménységű tésztát dagasztunk belőle, majd kidolgozzuk. Ezután letakarjuk, és hagyjuk megkelni.
Ha megkelt, egy lisztezett deszkára borítjuk, és egyforma darabokra vágjuk a tésztát. Rudakat sodrunk belőle, majd félbe hajtjuk és összefonjuk. A fonatokat egy tepsibe helyezzük egymás mellé. Egy ujjnyi helyet kell hagyni közöttük a tepsiben. Ezután 20 percet pihentetjük és közben elkészítjük az öntetet. A kisteleki juhtúrót, a tejfölt és a zúzott fokhagymát és a kaprot alaposan elkeverjük. Sütés előtt ezzel kenjük meg a fonatok tetejét.
200 fokon addig sütjük, amíg szépen megpirul. Finom levest készítsünk mellé. Pompásan illik hozzá a korhelykeves, vagy a lencsegulyás.
Jó étvágyat kívánunk hozzá!
Csigaleves és töltött káposzta a sláger
Esztáron Irénke néni házi tyúkokból készíti az aranysárga „csigalevest”, mindig nagyon várja lányait, és az unokákat. A román határ menti portán Mazsu Imréné kertjében sokféle zöldség megterem, utolérhetetlen kapros lepényének alapanyagát is a gyönyörűen gondozott veteményesből szedi. Kelbimbó és káposztafejek sorakoznak novemberben a gazmentes sorokban.
Mazsu mama bár mostanában nehezebben mozog, mégis, nagyon szeret a ház körül tenni-venni. A kert idén már nem ad munkát, de az utolsó termések, közel negyven darab pompás káposztafej nagyobb része még hasznosul az ünnepek alatt.
Nézze, Drága! Csigalevest szoktam főzni tyúkhússal, utána a családomat töltött káposztával kínálom. Ahány ház, annyi szokás. Az ország egyes részein eltérő módon készítik az ünnepi fogást. Ha töltött káposztát főzök, rizsát teszek bele meg egy kis fej vereshagymát
– sorolta Irénke néni.
Mazsu Imréné fokhagymát nem tesz az ételbe, a só-bors-paprika hármassággal ízesített rizses alapból gyúr masszát. A masszát édes káposztába tölti, előtte persze megabálja ecetes-sós vízben. A kaprot nem teszi bele az ételbe, az unokák nem szeretik az illatos növényt.
Hála a Jóistennek minden elfogy. Két kacsa van a hűtőben, azt is kisütöm mire ideérnek. Olyan húsz, de van, hogy huszonöt fő üli körbe nálunk az ünnepi asztalt.
