Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne röppenne fel érdekes híradás négylábú barátainkról. Látássérültek, magányosok, idősek és fiatalok egyaránt szeretik és tisztelik az okos állatokat. Egy szó, mint száz: sokan családtagként szeretjük a kutyánkat. Pálfalvi Edit a tacskókért és a vizslákért rajong.
A kutyabarát 2010-ben férjével, Nagy Imrével Vadászkutyasuli néven kutyaiskolát alapított. Céljuk ma is változatlan: olyan családokat szeretnének „képezni”, amelyekben boldog, teljes életet élhetnek emberek és állatok. A kutyabarát okleveles tenyésztőként és vadászkutya teljesítmény bíróként is aktív, 2021- ben egyedüli nőként megkapta a Gróf Széchenyi Zsigmond Emlékérmet. Néhány éve párjával létrehozták Und település mellett a Zöld Csillag Ember- és Kutyasimító Központot, ahol igyekeznek méltó környezetet kialakítani a társas és kutyás kapcsolatok harmonizálására.
Pálfalvi Edit, a VAV (Vadászati Alkalmassági Vizsga kutyák részére) teljesítménybírója mesélt a Sokszínű Vidéknek az apró termetű munkakutyákról, és egy izgalmas vadászkalandról.
Edit többfajta kutyával is foglalkozik, a magyar vizslák mellett a tacskókat kedveli. Mi szól a tacskó mellett?
Tacskókkal 1985. óta élek együtt, igaz, hogy amikor a gyermekeim még egészen kicsik voltak, tartottam „némi szünetet”, de az utóbbi években, úgy 3 éve visszatértem hozzájuk. Ma már vadászként, a munkájukat is szem előtt tartva foglalkozom velük. A tacskó és a magyar vizsla számomra az a két rendkívül intelligens fajta „akikkel” maradéktalanul tudok azonosulni. Nagyon kedvelem bennük a szisztematikus, alapos munkát, a problémamegoldó hozzáállást, és főleg azt, hogy önálló egyéniséggel bírnak, még akkor is, ha ez, mint a vezetőjüket időnként próbára tesz.
A kutyások szerint minden kutyafajtának megvannak a sajátosságai. Jellegzetes karakter egy tacskó? Van-e olyan viselkedésforma, ami csak rá jellemző?
Jó, ha tudjuk, a tacskó, vagy ahogy a németek nevezik Dachshund (borz kutya) az elmúlt húsz-harminc év kivételével elsősorban munkakutyaként szerepelt az életünkben. Kemény körülmények között dolgozott, sok esetben órákon át egyedül, a kotorékban, ahol nem számíthatott a gazda útmutatására. Nem véletlen, azok a tacsik voltak a kívánatosak, akik önállóan tudtak dönteni, kitartók és megfelelően intenzívek. Gondoljunk bele, micsoda keménység kell ahhoz, hogy élve kijöhessen a kotorékból, ahol a nála sokkal nagyobb és erősebb róka, vagy borz mutat ellenállást! Ha ezt lefordítjuk a családi kutyák tulajdonságaira: a tacsi makacs, önfejű, konok, agresszív és határozott véleménye van, amely sokszor eltérhet a gazdáétól. Aki tacsit választ társának, bizony ezzel is tisztába kell, hogy legyen. Ők nem kutyák, sokkal többek annál, ám ha megtanulunk velük együtt élni, kölcsönös tisztelet és határozott iránymutatás mentén a legcsodálatosabb társunkká válik.
Munkakutyaként régóta segítenek az embernek. Pontosan mi a feladata a tacskónak?
A tacsik univerzális vadászkutyák. Dolgoznak föld alatt és föld felett, lövés előtt és lövés után. Amíg a törpe és kaninchen változatok az üregi nyulak, addig a standardok a róka és borz vadászatot segítik. A fajtasztenderd előírása szerint a 36 centiméternél kisebb mellkörfogat alatt beszélünk törpetacskóról, nála is kisebb a 31 centiméter alatti kaninchen, ő az üregi nyulat képes követni. A tacskók önállóan, nagy kitartással dolgoznak üregben és kotorékban.
Kiváló utánkereső kutyák, emellett hajtásban és cserkelésnél szemünk, fülünk, orrunk és vadásztársunk lehet. A vadászok a meleget és védelmet adó szőrtakaró miatt jobban szeretik a szálkás változatot, de én rövidszőrű törpe tacsival dolgozom, és láttam egészen kiváló vércsapa munkát hosszúszőrű dakszlitól is. Dajmi kutyám vércsapa munkán a legügyesebb, 8-9 kilométer hosszan is képes követni a sebzett vad nyomát.
Editéknek magától értetődően több családtagja négylábú. Jelenleg 3 rövidszőrű magyarvizsla van a háznál, a tenyészpár: Magasparti Rutinos Primus és Mohoskői Usi (Cinka). A pár mellett Erdősori Zöld Csillag Baba (Eperke) a szukakölyök és egy olaszvizsla, Urano Di Val Ravanaga (Winny) is a családhoz tartozik, Dajmón, a tacsi pedig egy külön kategória. Dajmón miben más mint a többiek?
Ő a mindenek felett álló főni – Delightful Daemon Of Men`s Best Frends. Dajmi különleges helyzetben van, mert rövidszőrű törpetacskó létére elég eredményesen szerepel szálkás standard társai között is. Több nehezített vércsapa versenyen ért el helyezést. A káldi Hubertus Kupán lett már második és harmadik helyezett, rövidszőrű tacskó különdíjjal. Nehezített vércsapa versenyen a Budapesten rendezett Európa Kutyakiállításon (EDS) munka osztályban III. helyezést. Junior Champion, teljesítménye szerint lassan munka championná válik. Ehhez a címhez egy föld alatti munka hiányzik, ám ez még várhat, reményeink szerint anyai örömök elé néz, így a tavaszi szezont kihagyjuk. Ahhoz képest, hogy alig múlt 2,5 éves, ez nagyon szép teljesítmény tőle.
Milyen volt a közelmúltban a Kunfehértó melletti homokon megrendezett természetes vaddisznóhajtás? Hogyan vették az akadályokat?
Ez egy új vizsgaforma volt. Hermánné Bedics Rita fejéből pattant ki az ötlet, jó két és fél éves munkafolyamat előzte meg azt, hogy a rendezvény létrejöhessen. A Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete és Kórozs Gábor a kezdeményezés mellé állt, így megvalósulhatott a verseny. Korábban a tacsik vaddisznóskertben adhattak számot arról, hogy hogyan viselkednek nagyvadak között, most viszont ezt egy természetes vaddisznó hajtáson tehették meg. Annak ellenére, hogy teljesen új volt a szituáció, az ebek a rájuk jellemző szisztematikus alapossággal vették az akadályokat. Elképesztő volt látni azt az intelligens hozzáállást, ami ezekre az aprótalpúakra jellemző, nem csapatosan rohangásztak, hanem átgondoltan dolgoztak.
Mi a feladata a vizsgán az ebnek? Mi alapján pontoznak a bírók?
Feladatuk, hogy a hajtásra kijelölt területet aprólékosan átkutassák, az esetlegesen elfekvő vadat kimozdítsák, és előre hajtsák, ahol az elállók várják őket. Amennyiben a területen sebzés nyomát találják, azt azonnak kidolgozzák, megkeresik a sebzett vadat, mihamarabb megszabadítva az állatot a szenvedésetől. A bíró sporttársak vizsgálják a keresési stílust, a kitartást, a bátorságot a nagyvadakkal szemben, illetve azt, hogy mennyire hangosan jelzik a vadat. Maximálisan 100 pont adható, amit ezen a vizsgán minden jól felkészült kutya meg is kapott.
Edit családjával a közelmúltban Káldon, a IX. Hubertusz Kupa vércsapa versenyen vett részt. Gazdiként, bíróként és édesanyaként mit adott Önnek a viadal?
A versenyen 9 éves kisfiam, Nagy-Pálfalvi Zolta Csaba is indult. Zolta korábban is részt vett Dajmi képzésében és az elmúlt hetekben is sokat gyakorolt. Izgatottan várta, hogy milyen is lesz először versenyezni. Zolta szája is elfehéredett az izgalomtól, de jól bírta! Miután elindultak, a kiskutya fölvette a csapát és szépen, szisztematikusan elkezdte kidolgozni. A tőle szokott stílusban, alaposan és a vezetőre is figyelve, mutatva a megtalált jeleket. A bíró sporttárssal, Hermánné Bedics Ritával, kissé lemaradva követtük. Életemben nem izgultam még ennyire. Láttam a gyerek tarkóján a feszültséget, ahogy egyre beljebb kerültek a bokros részbe. Dajmi talán érezhette kis gazdája elbizonytalanodását, megállt, bevárta és egy alacsony kis cserbokor egyik ágán vérfoltot mutatott Zoltának. A fiam megköszönte, én eközben halkan szipogtam. Innentől már nem volt akadály számukra. Néhány bíztató szó, és kidolgozták az egész további girbegurba, mindent megkerülő csapát, majd megtalálták az elejtett őzet.
Hiba nélkül, alapos, kitartó munkával oldotta meg a feladatot a 2,5 éves rövidszőrű törpetacsi és a 9 éves kisfiú. 100 pont, CACT, bírói és vezetőbírói dicséret a jutalmuk. Zolta kezében a sapkával még tűrte, élvezte a győzelmet, de utána eltört kicsit a mécses. Nálam is. Elmondhatatlanul büszke voltam rájuk. Hálás vagyok ezért a kutyáért a tenyésztőnek, köszönöm, hogy ilyen türelmesen tanítgatja Zoltát. Hálás vagyok azért, mert egy ilyen kisfiú anyukája lehetek. Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen lehetősége így gyönyörködni a gyermeke munkájában! Semmivel föl nem érő, csodálatos élmény.
