Golowitzer Diána párjával költözött ki Angliába, az ok pedig a magasabb fizetés, a kedvezőbb egzisztenciális lehetőség volt.
A barátom nővére már Londonban élt, és kíváncsiságból megnézte, hogy mennyit keresne ott a szakmájában, és a kezdőfizetés a magyarországi fizetésének a háromszorosa volt. És mivel én sem ragaszkodtam annyira a help deskes munkához, valamint régóta foglalkoztatott a külföldre költözés gondolata, ezért belevágtunk a kalandba
– mesélte Diána, aki jelenleg Winchesterben él, ami egy gyönyörű, történelmi város, ahol csak úgy lüktet az élet, de ők most egy csendesebb környéken laknak.
Mivel a párom foglalkozása miatt költöztünk ki, úgyhogy én is elfogadtam, hogy azt fogom csinálni, amiért fizetnek. Kezdetben takarítónő, majd pincér voltam, majd részmunkaidőben báros és kutyasétáltató. Később postásként is dolgoztam, majd egy e-kereskedelemmel foglalkozó, kis kerti bútorokat forgalmazó cégnél lettem ügyintéző, később helyettes irodavezető. Ekkor szerzett a párom tudomást egy magyar motorosokat fotozó vállalkozásról
– idézte fel Diána azt a mérföldkövet, ami után egy új vállalkozás körvonalai kezdtek kirajzolódni.
Ennek a magyar alapítású, de több országban működő projektnek az a lényege, hogy a cég egy weboldalt üzemeltet, ahová az országutakon elhaladó motorosokat fotózzák le és töltik fel a képeket, amelyeket több extrával is meg lehet vásárolni.
Az ötlet nekünk is nagyon megtetszett, úgyhogy 2018-ban elindítottuk a BikerPics Ltd-t, ami mára piacvezető ebben a kategóriába. Majdnem 40 ezer követőnk van Facebookon, és közel 20 ezer Instagramon, hat-hét állandó fotósunk van az ország minden táján, és két éve pedig partneri kapcsolatban állunk a Honda Motorcycle UK-vel. Fotózni is azért tanultunk meg, hogy elindítsuk a céget, szóval nulla tapasztalattal vettünk egy Canon 7D Mk II gépet és egy 70-200mm-es objektívet
És mivel ekkor már megvolt a pár skót terrierje, Dugó, nem telt el sok idő, és már kattogott is a masina a kutya előtt. Közben pedig Diána rájött, hogy ez az, amit mindig is csinálni szeretne.
Gyerekkorom óta kutyabolond vagyok, mindig sokat olvastam, tanultam a kutyákról, van kutyasétáltatói tapasztalatom, kutyaelsősegély képzésem, és úgynevezett trükk tréneri képesítésem is. Ezen kívül több kutyatréner mellett is asszisztáltam, elsősorban reaktív kutyákkal való munka során. Ezért a kutyákkal nagyon magabiztos vagyok, sosem gond megtalálni velük a közös hangot vagy tiszteletben tartani a határaikat
– tette hozzá a fotográfus kiemelve, hogy épp azt szereti a kutyafotózásban, hogy – ellentétben a tréneri munkával – itt ténylegesen a kutyával foglalkozik, nincs olyan probléma, hogy a gazdi nem azt csinálja, amiben megegyeztek.
Meggyőződésem, hogy minden kutyatulajdonos megérdemli, hogy művészi fotó lógjon a falán a kedvencéről, tekintet nélkül arra, hogy a kutyus tréningelve volt-e vagy sem, reaktív-e vagy sem, esetleg bármilyen viselkedésproblémája lenne. Kutyafotósként nekem az a feladatom, hogy azt az oldalát mutassam meg a kis kedvenceknek, amik sokszor rejtve maradnak a hétköznapi szemlélő előtt, de a gazdinak felfedve ezeket a rejtett szépségeket, új világ nyílhat számára.
– így Diána, aki épp az apró szépségek miatt specializálódott keretes fotókra és művészi printekre, a digitális képek nem részei a fő termékpalettának.
Diána az International Pet Photographer of the Year Awards versenyen idén három ezüstöt és két bronzot nyert képeivel, a díjazott alkotások közül az alábbi kép sikerének örült a legjobban:
Dianától érdeklődtünk az angliai élet felől is, milyen ott beindítani egy vállalkozást például? Elmondta, hogy mivel a családja nagy része vállalkozó idehaza, így van összehasonlítási alapja. Szerinte az Egyesült Királyságban jóval könnyebb elindítani egy vállalkozást. Miután megalapítanak egy céget és az működni kezd, három hónapja van az embernek bejelenteni a vállalkozást az adóhivatal felé és ezek után is sokkal egyszerűbb az adminisztráció, nincs annyi adóteher és dokumentációs kötelezettség, mint Magyarországon.
Általánosságban azt szeretem a legjobban Angliában, hogy a politika nem telepszik rá a hétköznapokra. Fogalmam sincs például, hogy a város vezetése tory-e vagy sem, és hétköznapi beszédben sem jönnek elő ilyen témák. Vagy ha mégis, nincs az az ellenségeskedés, ami Magyarországon. Az emberek kedélyállapota is sokkal jobb, mosolyognak egymásra, és igen, állandóak a „small talkok” az időjárásról, de ez mégis emberibb, mint a magyarországi komorság.
Dianának eleinte hiányzott, hogy a kézilabda és a vízilabda ismeretlen sportágak, úgyhogy nem tudja követni őket, de ma már csak egy jó fagyi az, amiért szívesen hazaugrana, mert odakint ez nagy hiánycikk.
Jelenleg azon dolgozom, hogy a motorfotózásról minél jobban átkerüljön a hangsúly a kutyafotózásra, hiszen ez az, amit igazán szeretek, és amiben megtaláltam önmagam. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a gazdi meglátja a kész terméket, a bekeretezett hatalmas képet, és elolvad, hogy az ő kutyája mennyire tökéletes – és talán egy kicsit még jobban szereti ettől
– mutatatott rá végül Diána arra is, hogy milyen érzelmek azok, amelyek miatt megér minden fáradságot ez a munka.
