Kertünk-Portánk

Ökofaluban váltotta valóra gyermekkori álmát a perkátai házaspár

A farm teljesen önellátó, független a közművekről: napelem termeli az áramot, saját kút és szennyvíztisztító van, a fűtést pedig fával oldják meg.

Szalóki Zsuzsának lánykorában egy hatalmas poszter borította a szobája falát csodálatos hegyi táj: tarka virágos rét, szűk ösvény és piciny házikó látszott rajta. Reggelente a képet meglátva gyakran ábrándozott arról, hogy ilyen helyen szeretne élni.

Sokáig úgy tűnt, ez hiú ábránd marad, hisz a nő városban lakott, gyógypedagógiai tanárképző főiskolára járt és újságírónak készült. A szoba falán a poszter elé szekrény került, a vágyak elé pedig a realitások.

Látatlanban vették a lepusztult balatoni házat, gyönyörű otthont faragtak belőle
Úgy foglalózták le, hogy sosem látták, mára csodát varázsoltak belőle.

Az álmok azonban, ha jó mélyen élnek az ember lelkében, csak egy ideig fojthatók el, és előbb-utóbb mégis szárba szökkennek, és utat találnak maguknak. Zsuzsa életében is így volt ez. Népművelő férjével, akinek vágyai összecsengtek Zsuzsa elképzeléseivel, kecskéket kezdtek tartani.

Mivel sok volt a tej, a sajtot pedig szerették, kitanulták a sajtkészítés mesterségét, egy idő után pedig a kecskesajtot elkezdtek árulni is.

Fotó: Szalóki Zsuzsa

Ahogy nőtt a nyáj, úgy nőtték ki a perkátai otthonukat, ekkor ismét felrémlett a régi álomkép a hegyi tájról, a kicsi házikóról. Csak ezúttal az álomban kecskék is szerepeltek, és nem is volt már olyan elérhetetlen.

Ekkor hallottunk Gyűrűfűről, az épülő ökofaluról, ahol van egy különleges építészeti előírás: csak vályogház épülhet. Zord téli napon jártunk itt először, a csodás zselici táj azonban ennek ellenére azonnal rabul ejtett minket

– meséli Zsuzsa.

A Kulcsár András – Szalóki Zsuzsa házaspár számára innentől nem az volt a kérdés, hogy költözzenek-e, csupán az: milyen házat építsenek. Végül a faszerkezetes vályogház mellett döntöttek.

A farmunk 1997-ben kezdett épülni. Először a férjem jött egyedül, mi a családdal és a kecskékkel Perkátán maradtunk. Épp 20 éve, 1999. június 29-én költöztünk végleg ide. Addigra csak az istálló alsó szintje készült el, és a sajtüzem – nagyjából

– teszi hozzá Zsuzsa.

Fotó: Szalóki Zsuzsa
Fotó: Szalóki Zsuzsa
Fotó: Szalóki Zsuzsa
Fotó: Szalóki Zsuzsa

Mára azonban minden olyan, amilyennek megálmodták. A farm teljesen önellátó, független a közművekről: napelem termeli az áramot, saját kút és szennyvíztisztító van, a fűtést pedig fával oldják meg. A szintén vályogból készült  sajtüzemben finom bio kecskesajtok készülnek, amiket a budapesti ökopiacon árusítanak.

Galéria
Fotó: Szalóki Zsuzsa

A négy gyermekük mára már kirepült a fészekből, ketten laknak a sok-sok apró ötlettel megvalósított házukban. Kecskenyájuk boldogan legelészik a dombokon. A gazdaságból ugyan nehéz kimozdulni nyaralni, de ők nem is igen vágynak rá. Ha felfrissülni támad kedvük, megmártóznak a saját kerti tavukban.

Alighogy ideköltöztünk, András izgatottan rohant be: gyere, mutatok valamit! Kiléptem, és a szemközti domboldalon ott legelészett a kecskenyájunk. A férjem azt mondta, ezt látta a képzeletében. Nem sokkal később, a szülői házban az egykori szobám átrendezésekor kiderült, a hajdani poszter még a falon van. Réges-rég elfelejtettem, miről ábrándoztam, s a képre rácsodálkozva éreztem: az álmom valóra vált. Igen, ilyen helyen élek. Mégiscsak.

Mert az álmok bizony, ha elég mélyen gyökereznek, végül szárba szökkennek és utat találnak maguknak.

Galéria
Fotó: Szalóki Zsuzsa

Kiemelt kép: Szalóki Zsuzsa

Rakott sárfalból épült gyönyörű vályogház a Balaton-felvidéken
Igazán élhető és egészséges otthon, ahova az ember szívesen hazamegy.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik