Több felmérés és tanulmány is igazolta, hogy hajlamosak vagyunk pusztán fizikai jegyek alapján megítélni az állat személyiségét. Így a világos szőrű kutyákat általában barátságosabbnak tartjuk, míg a fekete színt az agresszióval párosítjuk, írja a Kutyabarát Magazin.
A fekete kutya-szindróma létező dolog, még ha ellent is mond a racionalitásnak. A fekete kutyák gyakrabban kerülnek sintértelepre, menhelyre világosabb szőrű társaiknál, nehezebb örökbe adni őket, és magasabb az altatási statisztikájuk is. Sőt, a vakvezető labradorok közül is drágábbak a világos színűek, mint az ugyanolyan tudással és tulajdonságokkal rendelkező fekete társaik. A magyar pásztorkutya, a pumi vagy a puli pedig feketében az igazi.
A fekete szín szimbolikája a nyugati kultúrában
A fekete színt összekapcsoljuk az őskáosszal és halállal, az irtózás a feketétől a lelkünk mélyén rejlő, a gonosztól, az elmúlástól való ősi félelem. Nem véletlenül a gyász színe is a fekete a kultúránkban.
Ezt a színt negatív érzéssel társítjuk: aki feketén látja a világot, az depressziós, de legalábbis rossz passzban van, aki feketén dolgozik, netán a feketepiacon szerzi be az árut, az nem törvényes úton keresi meg a pénzét, a fekete mágiáról nem is beszélve. De a fekete macskához fűződő negatív babonák is szerencsétlenséget jelentenek, a fekete holló vagy varjú pedig a halál hírnökei, gondoljunk csak Arany János Vörös Rébék című balladájára.
A fekete valójában épphogy a színek hiányát jelenti számunkra, a sötétséget testesíti meg, a fény, a világosság, az élet ellentétét, ahogy azt már a Bibliában is olvashatjuk.
A túlvilág is sötét, fekete hely az ókori mitológiákban, a háromfejű Kerberosz, az alvilág őrzője pedig maga is fekete színű bestia a görög és római hitvilágban. Dante Isteni színjátékában pedig fekete kutyák tépik szét a Pokolban a bűnöst:
S megtelt a táj mögöttük, a borusból
fekete éhes és futó ebekkel,
mint agarat ha oldanál a guzsból.
S arra, kit imént fáradság lepett el,
ki meglapult: ráestek tépni foggal; s hurcolták fájó tagjait, sebekkel.
Ilyen előzmények után nem is csoda a fekete színű kutyák rossz statisztikája. Az előítéletek persze köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, hisz a fekete kutyusok legalább olyan édesek és intelligensek, mint világos színű társaik. Az ebek agressziója nem a színüktől függ, hanem a rossz tartási körülmények, a helytelen nevelés vagy annak a teljes hiánya okozhat egyedül problémát.
Íme néhány fotó, ami megmutatja, mennyire cukik a fekete kutyusok
És végül néhány komoly és komolytalan, de mindenképp meggyőző érv, miért jó, ha fekete színű a kutyánk:
- Nem tűnik el télen sem a nagy hóban.
- Viszont lehet vele este bújócskázni.
- Soha nem tűnik koszosnak, ha sárban hempereg sem.
- Elnyeli a szőre a hőt, így télen sem fázik.
- Minden ruhához passzol.
- A fekete kabáton sem látszik a szőre.
- Szalonképes minden alkalomra.
- Egy sötét, téli estén jó hozzá bújni, ha fázunk.
- Van, aki szerint karcsúbbnak tűnhetünk mellette.
- Olcsóbbak, mint ugyanolyan képességű, világos színű fajtársaik.
- Viccesek, okosak, szerető, hűséges és megbízható ebek, mint világos színű társaik, hisz náluk sem a külső számít.
Kiemelt kép: Instagram/labrador.retriever.bkn
