A klasszikus gyümölcssövény gyümölcsfákból áll, ám ezeket úgy neveljük, hogy az ágaik csak a törzshöz viszonyítva két irányba, egymástól 180 fokos szögben nőjenek, így a korona egy kétdimenziós, síkfelületnek felel meg – írta meg cikkében a Magyar Mezőgazdaság.
Ennél jóval kevesebb gondozást igényel, ha különféle gyümölcstermő bokrokból állítjuk össze a sövényt. Ez sem foglal sok helyet, a szigorú kétirányú metszést is elhagyhatjuk, lévén itt nem nagyméretű fákról, hanem jóval kisebb bokrokról van szó.
Az ilyen „cserjés gyümölcsös sorba” tehetünk szedret, málnát, jostát, berkenyét, galagonyát, ribizlit, köszmétét, vadrózsát, bodzát, somot, mogyorót és még hosszan lehetne sorolni a beilleszthető fajokat. A lényeg, hogy egy változatos, mindig más képet mutató, és valamit mindig termő gyümölcssorunk legyen, ami díszít és terem.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A klasszikus gyümölcssövényt kialakíthatjuk házfal mellé ültetve, kertben kordon mellett térhatárolásra szolgálva, vagy kerítés közelébe ültetve. Kevés helyet foglal, így szinte minden kertben elhelyezhető. Hátránya, hogy növekedése évekig is eltart. Lényegében a gyümölcssövény egy speciális orsó-koronaformának számít.
A gyümölcssövényt drótváz, vagy épület mellett nevelik. Alma, körte és őszibarack ültetvényszerűen is kialakítható sövényformában. Ültetvényeken célszerű, kertekben viszont költséges a sövény kialakítása, mert erős karók és huzal kell a termőkarok megtartására.
A forma a metszésen túl kötözéssel és súlyozással is alakítható. A kordonhoz kötött vesszők pár hónap alatt megszokják az állásukat, és később már a megfelelő irányt tartva növekednek tovább.
A gyümölcssövény kialakításához a legjobb elágazás nélküli egyéves facsemetét ültetni. A termő fa kívánt magasságától függően – de általában a legjobb, ha négyszemnyi magasságban – visszavágjuk a facsemetét, ott, ahol az első vízszintes ágpárnak kell kialakulnia. Az ágpárt – ha kissé megerősödnek – a tám rendszer huzalához kell rögzíteni.
Nyáron a mellettük előtörő felesleges hajtásokat ki kell metszeni. Ha meredekek vagy felfelé törők, akkor fokozatosan kell vízszintre húzni: előbb csak 45–60 fokra irányítsuk, majd ősszel vízszintesre kötözzük. Ha a hajtásfejlődés túl lassú, akkor ősszel egyharmadával vágjuk vissza a huzalhoz erősített alsó ág kialakításra szánt fiatalabb részeket. A középső ágat ismét visszavágjuk 4-5 szemnyire, és ez ismétlődik minden vízszintes kar kialakításakor. Többnyire 4-5 emeletet, azaz vízszintes termőkart alakítanak ki, mondjuk az almánál.
