Nem csak növények nőnek a kertben. A kertben eltöltött idő, a saját termesztés és növényeink gondozása személyes fejlődésünket is segíti.
A saját élelmiszertermesztés több, mint egy kertészeti tapasztalás. Akinek már van benne gyakorlata, az tudja, hogy alapjaiban változtathatja meg az életünket. Jobb emberré tesz. A kertben eltöltött idő, a természethez való kapcsolódás, a növényeinkkel való együttélés segít az önmagunkra való odafigyelésre, az elmélyülésre, a harmónia megtapasztalásra, és megélni azt, hogy mit is jelent valójában embernek lenni.
A mindennapokban tapasztalt feszültség, görcsösség nem csupán az immunrendszerünk megfelelő működését akadályozza, hanem mentálisan is terheket ró ránk. A kertben újra megtanulhatjuk a rugalmasságot, a könnyedséget, valamint azt, hogy képesek vagyunk megbirkózni bármivel. Megtanuljuk, hogyan reagáljunk a változó helyzetekre és újra megtapasztalhatjuk mentális erőnket.
A kertünkben való termesztés gyorsan megtanít arra az alapvető régi életbölcseletre, miszerint különbséget tudjunk tenni azon dolgok között, amelyeket irányítani tudunk, és amelyek között nem. A kertben ért kudarc és siker kapcsán valószínű, hogy megtanuljuk, hogy mi az, amit mi rontottunk el, és mi az, ami elkerülhetetlen volt.
Az idő múlásával észrevehetjük azt is, hogy egyre türelmesebbek leszünk, hiszen megtapasztaljuk, hogy a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem nő gyorsabban a hagyma, nem virágzik előbb kedvenc virágunk és nem érik hamarabb a paradicsom sem, csak akkor, ha itt az ideje. Megtanulunk türelemmel várni, és az esetleges csalódásokat is könnyebben kezelni, mindeközben tapasztaljuk azt is, hogy egyre ügyesebben birkózunk meg az élet kihívásaival.
A kerti munka kapcsán kulcsfontosságú készségekre tehetünk szert, ami a magasabb szintű önellátáshoz segít, és közelebb kerülhet. A kertészkedéssel más készségeket is fejleszthetünk, mint például a barkácsolás, a kézművesség, a javítás, a főzés és az élelmiszerek tartósítása vagy gyógynövények begyűjtése és szárítása.
A kertészkedéssel megtanuljuk azt is, hogy túltekintsünk saját alapvető szükségleteinken, és felismerjük mások – emberi és nem emberi – szükségleteit a körülöttünk lévő világban. Lehetőségünk nyílik arra, hogy segítsük a vadon élő állatokat, helyreállítsuk az ökoszisztémákat, védjük a környezetünket vagy segítsük szomszédainkat.
Ha van kertünk, akkor szerencsés helyzetben vagyunk. Ez olyasvalami, amit előbb-utóbb értékelni fogunk, és igyekszünk majd a legteljesebb mértékben kihasználni. A természet adta ajándékok felismerése segíthet empátiánk és együttérzésünk fejlesztésében, annak felismerésében, hogy mások talán kevésbé szerencsések, így a mi felelősségünk figyelni és támogatni őket.
Ha saját élelmiszerünket már meg tudjuk termelni, akkor az nemcsak a saját szükségleteink kielégítésében segíthet, hanem a megosztásban is. Elajándékozhatjuk a fölösleget, megoszthatjuk a körülöttünk élőkkel, legyenek emberek vagy állatok. Azáltal is segíthetünk, ha átadjuk tapasztalatunkat és tudásunkat, ezzel is hozzájárulva mások boldogulásához.
És miközben ezt tesszük, a kertünk folyamatos figyelése, gondozása közben láthatjuk a velünk élő élőlények interakcióit, együttélését. Ez akár egy modellt is adhat számunkra, hogyan válhatunk jobb emberré.
