Színpompás ősz – így szoktuk jellemezni az aktuális évszakot, és valóban, ezekben a hetekben, hónapokban sok fa és cserjeféle öltözik igéző sárga, vörös, barnás színekbe, hogy megadja a tipikus hangulatot.
Más a helyzet azonban a díszágyások környékén, a nyarat követően ezek a területek jellemzően kiürülnek, az egynyáriak elvirágzásával és az évelők szezonjának lejártával a talajhoz közelebbi szinteken a színek megkopnak. Akadnak azonban ilyenkor is virágzó, díszes növények, melyekkel csodás, színekben gazdag kompozíciókat lehet készíteni, igaz a választék szűkebb, alig pár tucat faj áll rendelkezésre.
Ezek közül érdemes kiemelni az őszirózsákat, melyek nem csupán sokféle árnyalatban és méretben hozzáférhetőek, de még a gondozásuk is egyszerű.
Az őszirózsa egy évelő dísznövény, melynek közel kétszázféle változata mind az Aster növénynemzetségbe sorolható. Jellemzőjük az úgynevezett fészekvirágzat, mely rögtön felismerhetővé és egyedivé teszi ezeket a növényeket.
A színeket tekintve roppant széles a választék, választhatóak fehér, rózsaszín, kék, lila, kékes árnyalatok, és a virágok alakja is eltérő lehet változatonként. A méretet tekintve is széles a paletta, az alacsonyabb, arasznyi típusoktól kezdve a 60 centiméter magas darabokig terjed a skála. Ebből következik, hogy az őszirózsa nem csupán az őszi ágyások színesítésére alkalmas, de akár nagyobb méretű ágyás is benépesíthető pusztán őszirózsákkal úgy, a hogy a látvány színes, változatos lesz.
Az alacsonyabb változatok szegélynövényként tölthetnek be szerepet, akár vegyes virágágyások elülső, peremrészein, akár kerti út, ösvény mellé telepítve, de jelezhetik a határvonalat például a gyep és a díszágyási kertrészek között is. A kompakt méretű darabok előkertekbe is kerülhetnek, sőt jó értelemben vett igénytelenségük miatt utcafrontra, épületek előtti vagy közötti részekre is telepíthetők.
Az őszirózsa lehet komponense sziklakerti beültetéseknek, egyszerűségük miatt pedig remekül társíthatók magas, harsány, virágos évelőkkel, de akár díszfüvekkel is. A nagyobb változatok fókuszponti ágyásokba valók, vagy olyan kiemelt kertrészekbe, melyekkel a birtok szépségét, ápoltságát kívánjuk hangsúlyozni. A visszafogottabb színvilágú őszirózsák temetői növényként is bevethetők.
Ne feledjük, hogy kiváló balkonnövények is, így aki a borongós őszi napokban szeretné feldobni az erkélyét, bátran ültessen a kinti ládákba pár őszirózsát, lehetőleg vegyes színekben.
A talajt tekintve nem válogatós, a megfelelő fekvésre azonban érdemes figyelmet fordítani. Amennyiben túlzottan árnyékos, nyirkos helyre kerül, akkor könnyen megtelepszik rajta a lisztharmat.
A napos helyeken azonban sem ettől, sem más kártevőtől nem kell tartani. A talaj minőségét illetően az elsődleges a jó vízgazdálkodású közeg, vagyis kerülni kell mind a túl laza (homokos) mind a túl kötött (agyagos) talajt.
Balkonos ültetés esetén használjunk zsákos, friss, általános termőföldet.
Az őszirózsák vízigénye fajtától függően kisebb-nagyobb mértékben eltérhet, de a legtöbb esetben kevés öntözéssel is beérik. Mint minden virágos dísznövény, az őszirózsa is meghálálja az időnkénti tápoldatozást.
Az őszirózsák nem nagyon hajlamosak a betegségekre, kártevőjük is alig akad, a már említett lisztharmat a legjellemzőbb problémájuk. Metszést nem igényelnek, de a virágzási időszakban az elnyílt virágokat érdemes lenyesni, ezzel újabb virágzási hullámra serkenthető a növény.
Az ősz második felében, a virágok lehullása után az őszirózsákat 10-15 centiméter magasan meg kell metszeni, hogy tavasztól kezdve megújulhassanak majd. Bár a legtöbb fajta teljesen télálló, főleg a fiatalabb példányoknál hasznos, ha a hideg évszak elején mulccsal takarjuk be a töveiket.
Az egyik főszezonja az ősz, az előnevelt, cserepes példányokat mostanában lehet megtalálni a kertészetekben, ezeket egyszerűen el kell ültetni a megfelelő adottságokkal rendelkező helyre a kertben vagy az erkélyen.
Az őszirózsa magvetéssel is szaporítható, ennek az ideje azonban az ősz dereka, a magokat májusban lehet kiszórni, majd vékony réteg földdel takarni, a hamarosan kikelő magoncokat pedig érdemes őszig cserépben nevelni, utána pedig kiültetni.
A másik lehetőség az ősz végi tőosztásos szaporítás, ez a már meglévő, idősebb, dúsabb növények esetében lehetséges.
Köszönjük az írást Megyeri Szabolcsnak, akinek további cikkei a blogjában olvashatók.
