Családjukkal együtt építkezésbe kezdtek, ház a család nyaralójának indult, végül egy természet által körülölelt, paraszti jellegű, ám vadonatúj vendégház lett belőle. A Sokszínű Vidéknek elmesélték a ház történetét.
Miért éppen Őriszentpétert választották?
Mondhatni, a történet már kisgyerekkorban kezdődött. Mikor kicsik voltunk, hétvégente bepakoltuk a kocsiba a hűtőtáskát, plédet, kutyát, macskát, felhúztuk a túrabakancsot és irányba vettük a Mátrát. A természet szeretete felnőtt korban sem változott, mára talán még nagyobb értéket képvisel számukra.
Huszon évvel ezelőtt egy nyáron az Őrségben találtuk magunkat és nyaranta vissza-vissza térve egyszer csak azt éreztük, hazajárunk.
Őriszentpéterre véletlenül esett a választás. Egyik nyáron biciklizés közben betértünk egy őrségi kocsmába frissítőért. Az asztalnál üldögélve hangosan álmodoztunk jövőbeni házunkról, mikor a beszélgetésbe bekapcsolódott egy falubeli is. Javaslatára felkerestük az őriszentpéteri önkormányzatot, hátha akad egy eladó telke valahol. Akadt! Nem is akárhol! Egy csodás domboldalon az erdő közvetlen szomszédságában. Szinte azonnal beleszerettünk. Így történt – ha nem is a szó legszorosabb értelmében véve -, hogy biciklizni indultunk és telket vásároltunk.
Ezt követően már nem a bicikliket pakoltuk fel a kocsira, hanem a szerszámokat. Az első években csak gazolni jártunk a telekre. A turisták túrazsákkal a hátukon kirándulni indultak, mi vállunkon ásóval és lapáttal gumicsizmában ballagtunk a telkünk felé. Pont egy ilyen gazolásra felkészült sétánk során született meg házunk neve is, a Galagonya Porta.
Sokan parasztháznak gondolják az épületet, de ez nem így van…
A tervezésnél fontos volt számunkra, hogy a ház külső jegyeit tekintve tökéletesen illeszkedjen az őrségi tájba, ugyanakkor egy család mindennapi életéhez megfelelően tágas belső térrel kellett, hogy rendelkezzen. Szándékosan kerültük a szögegyenes éleket és sarkokat, valamint a tökéletes sima falsík helyett tapasztott textúrájú falfelületet próbáltunk létrehozni.
A ház szerkezetileg helybéli mesteremberek munkája, azonban számos belső munkát – a csempézéstől a padlóburkolásig, a bútorkészítéstől a festésig – saját kezűleg oldottunk meg.
A modernebb megjelenésű stílusjegyek mellett megpróbáljuk megőrizni a falusi parasztház hangulatát, mindemellett ügyelünk elkerülni a „skanzen” hatást.
A ház berendezését, használati tárgyait tekintve az a szemléletünk, hogy amire a családunknak szüksége lehet, annak biztosan örülnek a vendégeink is.
Igaz a mondás, miszerint egy ház sosincs kész! Különösen akkor, ha a család minden tagja aktívan részt vesz az ötletelésekben. Egy nyári estén csak üldögélünk a kerti nappaliban, valamelyikünknek kipattan egy ötlet a fejéből, másikunk hozzátesz valamit és már kész is az újabb terv, ami máris cselekvésre ösztönöz mindannyiunkat. Ez legyen akár egy kerti ösvény, vagy éppen egy új bútor, esetleg egy apróság a kilincsen. Az ilyen ötletektől vált egyedivé a ház, a kert.
