Terjedelmes interjút közölt a Magyar Kurír arról a kapuvári házaspárról, amelynek tagjai nemcsak meghatóan beszélnek a kereszténységről, de a legmagasabb szinten meg is valósítják hitüket tetteikben.
Magyar László és Magyarné Pócza Katalin, vagyis az ÍzvadÁszok általában itthon főzik a legjobb ételeket jótékonyságból – saját pénzükből is – a szegényeknek, de 2014 óta Vízkeresztkor Rómába hivatalosak és az ottani szegényeket látják el.
László a vasiparban dolgozott, felesége varrónő volt, mégis kitanulták a szakácsok tudományát, versenyeket nyernek és zsűriznek is. Közben elkezdtek ingyen főzni.
Helyi iskolák, óvodák, idősotthonok hívtak minket rendezvényekre. Egyre több versenyre jártunk, tagja lettem a Szabadtűzi Lovagrendnek. A kalocsai paprikás ételek királyai lettünk, a főzelékételek fejedelmei, sőt, a sváb ízek örökös őrzői is, bár nem vagyunk svábok
– mondja Magyar László az interjúban, nem dicsekedve, csupán kérdésre válaszolva a pályafutásukról. Jótékonysági ételosztások rendszeres résztvevői ők, Kapuvár főterén is főztek, többször tartottak szeretetfőzést beteg gyerekek javára.
Amikor végigmegyünk a városon, a legkisebb cigány gyerek is ránk kiabál, hogy „Laci bácsi, csókolom”. Megható, milyen nagy szeretet vesz körül bennünket. Van egy utca, ahol nagyon sok szegény él, ott szinte ünnep, ha megjelenünk. Kapuvár most ünnepelte várossá avatásának 50. évfordulóját. Mindenki ünnepelt valahogyan, mi úgy, hogy 50 szegény családnak vittünk böllérmájat, ezt a helyi specialitást
– mondta Magyar László.
Mindenkinek főznek, azoknak is, akik a saját hibájukból lettek nincstelenek. De csak azok főzhetnek velük, akik tisztelettel beszélnek a szegényekkel. Vízkeresztkor, január 6-án pedig a kereszténység fővárosában Rómában látják el a rászorulókat. Magyar László utalt rá: állítólag a Szentatya alamizsnása találta ki, hogy a Sant’Egidio közösség menzáján külföldi csapatok is főzhetnének a szegényeknek, így őket is javasolták. Az első élmények őket is megrendítették.
Megfőztük az ebédet, és kimondhatatlan érzés volt, amikor megérkeztek a szegények, és leültek az asztalokhoz. Kati sírt. 300 emberre kértek ebédet, mi 350-re főztünk, de közben kiderült, hogy lehet, még többen lesznek. Olyan érzésünk volt, mintha egy bibliai történetben lennénk: mertük, mertük a tálakba az ételt, és nem fogyott el. Jöttek a szegények, egyre többen, s azon aggódtam, hogy lesz ez elég. De mintha megszaporodott volna az étel, még maradt is. (…) Általában kétfélét, csirkét és marhát főzünk, hogy a muszlimok is megehessék. Januárban már hatodszor megyünk Rómába, mindig vízkereszt napján, ami ott nagyon nagy ünnep. Viszünk szaloncukrot és Cserpes Túró Rudit is, ott nem ismerik ezeket
– mesélte az ÍzvadÁszok egyesület vezetője.
Kiemelt kép: YouTube
