Vízkereszt: a nap, amelyen leszedjük a karácsonyfát és kidobjuk. Szemét lesz belőle és el is felejtjük vele mindazt, ami az előző hetekben történt. Ide silányult mára január 6., vagyis Vízkereszt ünnepe, ahelyett, hogy ünnepelnénk, ahogy őseink még tették és megerősítenénk magunkban és magunk körül azt a csodát, amelyet karácsonykor átélhetünk.
Akkor is, ha nem is hárman voltak. És akkor is, ha nem is királyok voltak. A Máté evangéliuma szerint napkeleti bölcsekből, akiket a betlehemi csillag elvezetett Jézus jászolához néhány évszázaddal később lettek három királyok, miután a szentírásból kiindulva aranyat ajándékoztak a királynak, tömjént az Istennek és mirhát az embernek.
A 8. században élt Beda Venerabilis szerint Caspar, Melchior és Balthasar járt a kisded Jézusnál, belőlük lett Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik az akkor ismert három földrészről jöttek. A hozzájuk kötődő Epifánia, azaz Jézus megjelenésének ünnepe viszont még régebbi, a 2. századból való.
Házszentelés
Legalább ilyen különös, hogyan került a kezdőbetűjük a házszenteléskor lakásaink bejárati ajtaja fölé. Az ajtófélfára kerülő 20 + C + M + B + 20 (amely természetesen az évszámot is elárulja) eredeti értelemben „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e házat!”. A 15. század óta él e gyönyörű szokás, a néphit azonban e betűkben a három király kezdőbetűit látta, így azóta ők is vendégeink a Vízkereszt utáni napokban.
A család tagjai ilyenkor végigjárják a papjukkal a házat, ő szentelt vizet szór minden helyiségbe, emlékeztetve arra, hogy akit karácsonykor ünnepelünk, életünk minden pillanatában velünk van.
Békesség e háznak! És minden lakójának!
– így szól a köszöntés.
A közös imádság mellett a személyes találkozás fontos napja is a házszentelés ideje, hiszen a híveket ekkor ismerheti meg igazán a pap. Vendégül látják, együtt esznek és isznak. Mindez pedig a január 6. utáni időszakhoz kötődik, hiszen fontos kelléke a Vízkeresztkor megszentel víz.
Vízszentelés, folyószentelés a Dunánál és a Tiszánál
A keresztények ezen a héten ünneplik Jézus megkeresztelkedését is a Jordánban. Így lett január eleje a vízszentelés időszaka, eredetére utal a Vízkereszt kifejezés. A néphit szerint a hazavitt szentelt víz embereken és állatokon is segített a betegségek ellen.
Vízkeresztkor még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen
– írja a Magyar Kurír.
Keleti keresztény szokás, hogy ilyenkor a pap a folyókat is megszenteli, így a Dunára is áldást kér Budapesten.
Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban templomokban történik; január 6-án néhány pap és a püspök a folyókhoz is kimegy, hogy megszenteljék azok vizét, még inkább bekapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megvalósuló eseménybe. Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt
– olvasható a katolikus portálon.
És ne felejtsük azt sem, hogy január 6. és 7. egyben számos keleti egyházban a karácsony ünnepe is a naptárak különbözősége miatt. Oroszországban, Grúziában, Örményországban, Fehéroroszországban, Szerbiában, Egyiptomban, Etiópiában és Kazahsztánban szenteste január 6-án jön el.
Csillagének
E naphoz a 16. századtól gyönyörű népszokás társult, a csillagének. Gyerekek kezdték eljátszani a három király szerepét, felmutatva a betlehemi csillagot, az ortodox családoknál pedig kántáltak az idősebb házaspároknál.
Hazánkban keleten és nyugaton is vannak hagyományai mindennek, ezeket szedte össze évekkel ezelőtt Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész.
Január 6-ra virradó éjjel a 11–12. századi hazai székesegyházakban – erre Győrből van szép példánk – a virrasztó zsolozsmában előadtak egy liturgikus játékot, amiben megjelenítették a vízkereszti történetet, a bölcsek Krisztus előtti hódolását. Ezt a gregorián dallamon énekelt, mindegy 15 perces liturgikus drámát csillagjátéknak, latinul Tractus Stellae-nek nevezik
– fogalmazott az egyetemi oktató a Magyar Nemzetben, hozzátéve, hogy a folytatás az 1600–1700-as években az iskolai színpadon jelent meg, diákok által előadott vízkereszti játékokban. Az egyik legszebb ilyen darabunk Székesfehérváron született 1767-ben: A három szent királyok utazása című előadás már nem latin, hanem magyar nyelvű iskoladráma.
Háromkirályjárás
A háromkirályokra való emlékezés harmadik, népi mozzanata az úgynevezett vízkereszti csillagozás, más néven háromkirályjárás. Dunántúl, Palócföld és az Alföld falvaiban és kisvárosaiban tizenéves diákok beöltöztek a háromkirálynak, egyiküket, a szerecsenkirályt jól befestették feketére, mellettük ment Heródes – így jártak házról házra, és egy kis színdarabot adtak elő, amiben a betlehemi imádást jelenítették meg
– tudhattuk meg anno a művelődéstörténésszel készített cikkből, amely kitért egy 17. századi népénekre is, amelynek fő motívuma: „Dicsérjük énekkel, vigadozó versekkel, szép jelen, szép csillag, szép napunk támad.”
Szépjelenjáráskor a diákok kiugrató csillagot vittek magukkal, és a refrén alatt kiugratták a gyertyákkal megvilágított csillagot, amely valaha a három királyokat Betlehembe vezette.
Kiemelt kép: Pixabay
