A kacsacsőrű emlős egyike azon kevés emlősöknek, melyek tojást raknak. Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, az utóbbi időben azonban egyedszámuk úgy megcsappant, hogy a kihalás szélére kerültek az MTI alapján.
Az Ausztráliában pusztító szárazság nagy csapást mért az egyre csökkenő kacsacsőrűemlős-populációra, mivel kiszáradtak a folyók, a partokra kényszerítve az állatokat – áll a Biological Conservation című tudományos lapban megjelent tanulmányban, amelyre a távirati iroda hivatkozik.
A szerzők kiemelték: a populáció visszaesésének oka az élőhelyek emberi tevékenység okozta zsugorodása és a klímaváltozás.
A kacsacsőrű emlősöket már több területen a kihalás szélére sodortuk és teljesen tönkretettük élőhelyét
– mondta el Gilad Bino, a tanulmány egyik szerzője, az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szakértők szerint 52-72 százalékos visszaesés várható a populáció méretében a következő száz év szárazságának súlyosságától függően. Ez azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlős a jelenleg neki otthont adó területek 40 százalékán kihalhat a becslések szerint.
A kacsacsőrű emlősöket fenyegető veszélyhez hozzájárulnak többek között a klímaváltozáshoz köthető események, mint a száraz időszakok időtartamának és gyakoriságának növekedése, a nem fenntartható vízhasználat, az élőhelyeik tönkretétele, a talaj termőterületté alakítása.
A Természetvédelmi Világszervezet vörös listáján jelenleg a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, de a fajra leselkedő veszélyek miatt egyre nagyobb a kihalás esélye, így a sebezhető kategóriába kerülhet.
A tudósoknak nincs sok információja a kacsacsőrű emlős populációjának megoszlásáról vagy méreteiről, mivel a félig vízi életmódot élő állat éjszakai életet él, nehéz megfigyelni őket.
Kiemelt kép: Pixabay